2024-11-14
Mórotz Krisztina: Jegecske
Előttem imbolyog. Akkor is, most is, mindig. Bukdácsol, kívül az időn, de legalábbis a peremén. Fején sapkának tapló. Bal kezében ezüst rádió, lóbálja, bömbölteti. Kiszökött az intézetből. Nem tudni, kihez beszél.
- Hogy tetszik lenni? Kellemes Húsvétot! – ...
B. Tomos Hajnal: Homo electronicus
A konyha már csak portya-tér,
fémes gombok közt oszlik
a zsúfolt kétszernégy –
pizza legyen előbb
vagy online-menü,
dagasztógép lámpája villan,
akarva-akaratlan
képek sora illan,
mint utcapor arcomon,
napok híre
gyűlik fel valahol,
s mindennek ostor...
Szuhay-Havas Marianna: Ez van
Színfalak, fény, sötét, tarka leplek,
maszkot húzott ránk is a Rendező,
túlbeszélsz, talán csak én figyellek,
ez az egész annyira jellemző:
a közönség ásít és szendereg,
melléjük nézel, észre sem veszed,
ahogy kihunynak majd mind a fények:
mindez előre ...
Keszthelyi György: A VÉGREHAJTÓ
(H. Tibi volt osztálytársamnak, aki viszont...)
A kaputelefon furcsán, élesen lüktető héjahangon vijjogott, ki tudja, mióta.
Percek telhettek el, mire lassan ocsúdó tudatába hatolt a hang, mégsem reagált. Egyszerűen nem akarta elfogadni, hogy valaki éjnek ...
Erdély a második otthonom, ha nem az első… – Interjú Balló Andreával
Az épületben, ahol dolgozom, két Balló Andrea-reprót ragasztottam ki a falra: az egyiken Jézus kínszenved, a másikon egy templom látható, nem tudom megnevezni, melyik. Talán nem is fontos, lehet a kolozsvári Farkas utcai például, lehet más. A lényeg az, ho...
Filip Tamás: Így képzelem
(Beevezés a szépirodalomba)
Ahol a Gangesz megtér az Óceánba,
van egy rakodópart, láttam.
És rajta egy asszony, ki a nagy folyót
tisztára mossa. Elhiszed nekem?
És azt elhiszed, hogy sorsabbak itt a könnyek,
fehérebbek a csöndek,
és feketébbek a zongo...
Eszembe jut Mónika
Álmatlanul forgolódva időutazom. Visszautazom és erősen koncentrálok arra, mikor is kellene bekapcsolódnom az elmúlt életembe. Pattognak a homályos képek, időpontok. Vérző körmökkel kapaszkodom a legapróbb momentumokba, mit kellene tennem, mit kellene ...
Szécsi Gábor: A Deákon tobzódnak a villamosok
Ilyenkor ezek a sárga, elavult, síneken haladó dobozok feltorlódnak, és nem tudnak tovább haladni. Nem örömükben teszik. Úgy képzelem el, hogy egy villamos attól boldog, ha állandóan mehet, mert attól érzi magát villamosnak, fontosnak. Egyébként nem túl okos ...
David Bowie gondolata
"A művészetről beszélni olyan, mint táncolni az építészetről."