Az épületben, ahol dolgozom, két Balló Andrea-reprót ragasztottam ki a falra: az egyiken Jézus kínszenved, a másikon egy templom látható, nem tudom megnevezni, melyik. Talán nem is fontos, lehet a kolozsvári Farkas utcai például, lehet más. A lényeg az, hogy annak a templomfestménynek, meg a ”vörös Jézusnak” ereje van, pontosabban erőt sugároz. Már nem is a figurát látjuk, se az épületet, hanem a lendületet, az élni akarást. Kérdem: felismered ebben a jellemzésben a képeid? Mondta már más is, hogy hasonló érzésre ébred?
Igen, sokan megérzik a az erőt és drámaiságot a képeimben. Ez bizonyára alkati adottság, szenvedélyes ember vagyok. A templom szimbólum, valóban nem ragaszkodom egy bizonyos templom megörökítéséhez, hiszen nem dokumentálni szeretnék. A figura általában csak jelzés értékű a képeimen, arra törekszem, hogy nagyon letisztult világot teremtsek, a kevés mindig több, beszélni sem szeretek sokat. Egyik kedvenc idézetem, hogy a festészet költészet szavak nélkül, mint a zene ahol már nincsenek szavak.
Balló Andrea: Ablakaim III.
Másik meghatározója festészetednek, szerintem, a színkavalkád, nincs talán két egyforma, ez is a vitalitás kifejezője, tévednék?
Erre a kérdésre nem könnyű a válasz mert a színhasználat nálam függ a mondanivalótól, illetve a pillanatnyi lelki állapottól, de úgy gondolom, ezzel minden alkotó így van. Szeretem a sötét tónusokat és nagyon gyakran kevés színt használok egy képen. Egy képen nem érzek ’színkavalkádot’, de talán a sok kép együtt adja ezt a hatást.
Életed, tevékenységed Szegedhez köt, ha jól olvasom a rólad szóló szövegeket; ott már szélesebb, lassabb folyású ”a” folyó, mi határozta hát meg a festő temperamentumát?
Nem gondolom, hogy a ’szegediség’ hatással lehetett a temperamentumra, ez inkább alkati adottság, ’születési hiba’. Bármit csinálok, legyen az főzés vagy bármilyen munka, mindig teljes erőbedobással történik. Semmit nem tudok csak úgy félig, tessék-lássék módra csinálni. Szenvedély, erő, vitalitás – ez az élet.
Balló Andrea: Lux Eterna 1
Úgy történt, hogy először erdélyi ihletésű festményeid láttam – azok kékje azonos volt nagyapám homoródszentmártoni házának a színével. Tévedek, ha azt mondom, hogy hatott rád Erdély?
Nem tévedsz, Erdély az egyik legnagyobb szenvedélyem, hiszen családi gyökereim is vannak, sajnos ez már csak történelem. Anyai nagyapám Háromszéki, altorjai előnévvel. Egy pár évvel ezelőtt felkerestem Altorján Apor Csaba bárót, aki távoli rokonságban áll a családdal, nagy élmény volt, mint egy kis időutazás.
Minden évben több alkotótáborba is megyek, Székelyföldre, Mezőségre, tavaly Felsőbányán és Szatmár megyében is voltam. Egész évre feltöltődést jelentenek ezek a táborok és komoly feladatot is egy inkább elvont képeket festő embernek. Erdély a második otthonom, ha nem az első…
Kérdezett: Gergely Tamás
Kapcsolódó oldalunk:
Legfrissebb hozzászólások