2024-11-14
Fellinger Károly: AZ ŐRANGYALOK KÁPOLNÁJA
Hol, hol nem, de mégsem akárhol, hanem Jókán, a mai péró szomszédságában épült az őrangyalok kápolnája. Az egyik Takács bárónak ugyanis ezen a helyen sikerült megfékezni hintaja megbokrosodott lovait. Az pedig nem volt egyszerű! Miközben a megvadult lovakat pr...
Cselényi Béla: langyos ne légy
felhúzható színes bádogjáték
a csillagszórók illatában
gyertyák keltette félhomály
s mint holmi mellékes dolog
a fehérbe vont ünnepi asztal
nem tudjuk
a kisded
vagy a nagy dead ünnepe ez
egybefolynak a mitológiák
létezett szeretet
létezett mindig
az...
Oláh Tamás: Alzheimer-kórban
Az eleven jelen közönyt mutat,
az öröm lékelt jég alatt tátog.
Aggódó szempárok
követik, mint fürge kémek
minden mozdulatomat.
Ruhám olvadó anyaga közt
kezem ágboga kimerülten matat,
hiába kapok a törékeny kincs után,
ujjamat sértve hull lábam elé.
...
Gergely Tamás: Palkó meg a palatábla
Jancsik 80, írtuk a Káfé oldalán, köszöntöttük az idős mestert. Van nekem egy vele kapcsolatos emlékem, elmesélem:
Hatodikos koromban történt, Brassóban. Magyartanárunk, Pista bácsi másodmagával jött be órára, a kísérője, azaz vendége egykori tanítványa, a ...
Hajnal Éva: Pillanat
November ágyán rozsda ül,
az avar szégyelli magát,
varjú muzsikát mímel épp,
vállamon fázik a kabát.
Minden falevél elmereng,
forró teát kíván a rét,
hunyorgat, fél a napsütés,
párás, az este messze még.
Ütött-kopott koffert cipel,
komótos mind a pill...
B. Tomos Hajnal: EGY PORTRÉ ELŐTT
L. É. emlékére
Szemedben nézi magát a tenger:
egyszemélyes történelem
a fémkeretben.
A valamikori porcelán
most ancien régime,
hajszálrepedései írják
fennebbezett törvényeit.
Nem mesélsz már,
kissé nyitva felejtett ajkadról
csak az erősödő
óra...
Gergely Tamás: Egyen
”Nekem volt glóriám”, mondja Vadmalac.
”Nekem volt glóriám.” Ismétli, ismétli.
Komája nézi. Nemcsak nézi, bámulja is a mesterét. Tiszteli, éppen ezért, a glóriáért.
”Nekem volt glóriám.”
Könnye kiszökken, nyála csorog.
Mert neki viszont nem volt. Glóriája...
Hornyik Anna: Ez is csak egy sors
Ez is csak egy sors,
Se több, se kevesebb
Útja egyszer sík,
Máskor meg meredek.
Ne sírj, mert...
Ma még ível felfelé,
Holnap ugyan mélyben matat,
De csak útja végén derül ki,
Miből s mennyit arat.
Ez is csak egy szó,
Se több, se kevesebb,
Célj...
Nászta Katalin: Csendélet szavakban
fekete rózsák nyíltak a kertben
házunkra sütött a hold
kishúgom szemébe botlott
játék mackó volt kezében
sötétben írtam a verset
különös szagú ibolyák
simogatták körül a házat
csillag ki nem verte ösvényen
bandukoltunk mind a négyen
árva anyám árva ...