2024-11-25
Oláh Tamás: Tavasz
Lomha ébredés.
Régi titkok tudója.
Jöjj el, jöjj el újra!
Rögök közül fényre éhes
kis csíra, búj elő!
Írj új, igaz szavakat
az égre!
Jövőt szülő mag-erő
feszítsd szét
a rád nehezedő
föld-koponyát,
s emeld fel dacos fejedet!
Mennyi akarat
fut, patt...
Kapui Ágota: Ha gyáva vagy
Ha gyáva vagy s mégis szeretni löknek
az ösztönök s az árvult kényszerek
a véred zúgó áramába szöknek
az illatok mint omló kábszerek
az éjszakádban nehéz pézsmaszag
és ereidben dühödt ostromok
és bőrödön szikrázó fénypatak
és pulzusodban tarka ritmusok
...
B. Tomos Hajnal: CSAK VIRÁGOKKAL
Ó, csak egy semmi kis révület,
mely átsuhan néha
a belső kert felett,
mint jövendőmondó homály
az ég kristályglóbuszán.
Csak tünő morfondírozás
mondjuk, az utolsó szirom
eltorzult bársonyán,
vagy lopakodó térfogyatkozás
tüdőm szürkülő szárnyán.
Ó...
Hornyik Anna: Rövidek
Ködben zúgolódik
a kérdésözön,
választ várva álldogál.
Kérdések nélkül,
válaszok között
felébred a nyugalom.
Körülöttem csend,
a feszültségnek
sebe sebesen heged.
Színes papírok,
ecsetek híján,
üresen visszanéznek.
„A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.”
Li Taj-po (701-762) kínai költő, aki a Tang-dinasztia idején élt. Magyarra a 20. század legjobb költői közül jó néhány fordította alkotásait, például Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor és Faludy György.
Gergely Tamás: AZ UTOLSÓ
Egy oszlop nekiment Vadmalacnak. A metró kijáratánál. Vadmalac fájdalmat nem érzett, csak valami zsibongást homlok tájon. Ezért nem is káromkodott, se nem haragudott, még meg is ölelte, az oszlopot. Gondolta, pihenjenek együtt.
S hát ahogy az esti fényben eln...
Bábel Antónia: A kavics és a rög
Egyszer az öreg kavics találkozott a fiatal röggel.
– Milyen gyönyörű vagy! – kiáltotta a rög. – Olyan sima a felületed, hogy öröm lehet kézbe venni. A benned lévő ércek úgy csillognak, akár a gyémánt. Bezzeg én… – szomorodott el a rög.
– Mondd, kis rög, m...
T. Ágoston László: Jusztinka néni vízcsapja
Jusztinka néni, vagy közismert nevén Lakatos Róbertné a Kossuth Lajos utcából, éppen halni készült. Nem volt ez valami rendkívüli dolog, hiszen így november tájékán minden őszön kiment az urához a temetőbe, és elsuttogta a fejfának, hogy „Robikám, jövök utánad...
Márkus László: mondóka
bolondos
kedvemben
nagyokat
ugrottam
egy elcsent
krétával
űrhajót
rajzoltam
futkostam
a réten
szöcskékkel
fociztam
szárnyaltam
a szélben
lepkékkel
csapongva
hűs patak
vizében
gőtéket
kergettem
békákkal
brekegtem
fecskékkel
fecsegtem...