2024-11-25
Bánki Éva: HALOTTAKNÁL IS TITOKZATOSABB
(Velencében, november nónája felé)
Mikor Riolda már nem várta bizakodva, hogy a tengervíz elönti a Romerini-házat, egyik este óvatosan szóba hozta a narbonne-i Nagy Moisest és a normandiai hercegséget.
Benjaminon látszott, hogy töri a fejét – hisz egy elfo...
Shogór Susana: Ugyanaz
A kátyúkban jeges sár,
bomló levelek illata
bizonyosságod,
megérted ezt az őszt is.
A gyalogút menti bokrokat
levetkőztette a szél,
írni tanulnak ágaikkal
az ég gyűrött lapjain.
A távoli hegy sötétje eléd siet.
A világ csoda,
a rossz is jó,
a csúnya...
Paulovics Tamás: NŐSTÉNYFARKAS
Horpaszán mély seb, lassul futása.
A jég-kemény havon fekete vércseppek.
Éhes kölykei hiába várják haza.
A gyors-lábú kopók jutalma nem marad el,
nehéz terepjáró gördül, vadászok
kezében töltött fegyverek.
Mit mondjak, ha egy öregember,
egy gyermek vagy...
Sapa Brown haikui
aki engem néz
az téged is lát - állva
a tükör előtt.
*
Ez nem az a nap,
ez nem az a perc, ez nem -
ez az egyetlen.
*
-Anyám-
Kiteregette -
de nem a friss ruhákat
csak a gondjait.
*
egy, kettő, három.
ugróiskolát játszom
fennmaradásért.
*
A HAI...
Muhi Sándor: LAZÍTS, AZ ISTENEK IS JÁTSZANAK
Az istenek is játszanak
Azt meggyőződéssel állíthatom, hogy az istenek sokat, sokszor és önfeledten játszanak. Azért biztos, mert Isten teremtményei vagyunk, a játék szeretetét tőle örököltük. Velünk született adottság és nem csak ránk, hanem minden teremtm...
Oláh Tamás: Pesti képek
Mottó:
„Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.”[1]
1.
Egymást üldözik
a hajnali villamosok,
a csattogó kerekek zaja,
a krákogó kukák hangja,
kel birokra az álomképekkel,
az üveghólyagokban sápadó
utcalámpák fénye
kutatja...
B. Tomos Hajnal: ZÁRÓJELBE TETT MEGFIGYELÉSEIM
Ahogy telik az idő, évről-évre egyre türelmetlenebbül várom a nyarat, s ezzel egyidejűleg úrrá lesz rajtam valami szomjúsághoz hasonló nyugtalanság, hogy kitörjek megszokott mindennapjaimból. Elindulni, mindegy merre és meddig, csak víz és napfény legyen bőség...
Mórotz Krisztina: Zsófi
Körtét lopott, édeset.
Kirakta a napra, érjenek
piros belűre, azt szerette.
Az ütések nem fájtak, érezte,
valami forró csurog végig a lábán.
Hét éves, az anyja veri, de nem
a pofon fáj, a csengés utána.
A körtét a kezében szorítja,
ujjai közül lé csoro...