2024-11-25
Bánki Éva: ITTHON
Csak ez a rendetlenség.
A bizonyság. Hogy valaha mi itt.
Valaha mi is. Kislányom, a hűtőben találsz
egy kis krumplipürét. Aztán mosogass el!
Ugyanazok a kidobott mondatok, szöszök,
zacskók, lábasok, tányérok. Lakótelep.
Előregyártott rendetlenség.
Aztán...
MARÓTI ILDIKÓ: Kétezerrel több
Kétezerrel többet kaptam vissza, szólok az eladónak és mutatom is. Rám néz, és lassan, tűnődve kérdezi: Kétezerrel többet kapott és most visszaadja? Furcsa a tekintete, ahogy tetőtől talpig végigmér, nem tudom, mire gondolhat. Még hallom elmenőben a hangját, a...
Gergely Tamás: VILÁGVÉGE/BIKAJOUX
Évának vásároltam évekkel ezelőtt születésnapra. Egész egyszerűen nem lehetett otthagyni a vällingbyi virágüzletben, mint ahogy választani sem lehetett mást, hozzám szólt a lényével, a halvány rózsaszín virágjával.
Otthon kiderült, hogy ”keleti virág”: este...
Maróti Ildikó: Vedd el, amire szükséged van!
Vedd el, amire szükséged van! - írta egy kislány a lap közepére, és rajzolt is mellé csillagokat, ceruzát, labdát, és könyvet.
Nekem is meglódult a fantáziám, de aztán rájöttem, hogy megvan mindenem.
Egy kisfiú, aki már két hete megírta a levelét a Mikulásna...
Gergely Tamás: A Hegy
A Koma a fejéhez kapott, mintha mutatni akarná, amit mond, mondani viszont egyelőre ennyit tudott:
– A Hegy…
Vadmalac sejteni vélte, mit akar a Koma közölni vele, nem először volt ez téma kettejük között:
– A Hegy bennünk van, nekünk kell megmásznunk, egyén...
Gergely Tamás: FÉLSZEG
A gitárt a jobb karjával tartotta, ölelte át, kissé félszegen, meggörnyedve; délceg fiú hangszer nélkül sem volt, a helyzet viszont még jobban görnyesztette.
Kiment ugyanis a rögtönzött színpadra, de a közönségben nem fedezte fel a sajátjait, mind idegenek vo...
Maróti Ildikó: Hol van mindenki?
Hol van mindenki, kérdezte a gyerek, amikor a többiek elbújtak, hogy meglepjék. Hol van mindenki, kérdezhetnénk a házban, ha már régen ott lakunk és látjuk, hogy Kerti néni mindhiába keresi Kerti bácsit, ő már egy nagy kertben eteti a mókusokat - ha ugyan vann...
Gergely Tamás: HEIKKI…
…a főnököm volt a stockholmi sörgyárban.
Egyszer rám bízott egy kezdőt, tanítsam be. Egyelőre “lógós lovak” voltunk, néztük, más hogyan dolgozik. Éppen a ládázó-gép előtt ülünk, amikor megjelenik Heikki és feltesz a felénk mozgó futószalagra, vagyis a feltölt...
Gergely Tamás: AZ IDŐT FOGJA
Kicsit nehéz megfogalmazni.
Mert ébren volt, de az volt az érzése, mintha álmot látna…
Az időt próbálta megfogni…
Az idő ebben az ébren-álmában olyan volt, mint egy bokor vagy törpe fűzfa. Szóval több ága volt, s ő azokat összefogta.
Megfogni olyan értelem...