2024-12-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Paulovics Tamás: A VÉN GAZDA
Sírván siratja pusztult gazdaságát
a vénülő gazda. Bírta, amíg bírta.
Az idő, az évek átlépkedtek rajta.
Nyolcvanszor látta a diófák virágzását,
zendülni zöld vetést, fecskék búcsúzását.
Hallgatta a nagy pelyhű, puha hóesést.
Tanyájából csak a kemence ha...
Fellinger Károly: DAMASZKUSZ
A labirintusban menetrendszerűen
közlekedik az idő, közben mindent
leltárba vesz, a hajózáshoz
nélkülözhetetlen csillagokat is,
utasszállító repülőgépeket,
az egyikben a megoldás
összehányja magát,
tériszonya van akár a halálnak,
olyan mint a focipályá...
Oláh Tamás: Nyár
Te fényzuhatag,
forró élet-áradás,
most tégy magadévá!
Szégyen nélkül sződd eggyé
a magányos lelkeket!
Napillat tárt terében
egyesüljön minden
teremtő erő!
Robogjon benned
a szerelem csillag-áramlása!
Ébredjen fel vétkes szomjad
halhatatlan ifjúság!...
Fellinger Károly: AZ
örökkévalóság fája alatt
felgőgicsél a folyó
törzsében bölcső bábateknő terem
tisztaságunk védi a ránk szálló por
zöld védőhálója fölött a sorsnak
keresve végzete kinyújtott kezét
a biztosat amire számíthatunk
történjék bármi megmagyarázhatatlan
*
Fel...
Nászta Katalin: Virgonckodó
a szerelemnek nincs kora
csak ideje
nincs nyakkendője
sem feszes ülepe
nem csak sima arcokon ül meg
borostáson is elpihen
rogyadozókat is
csiklandoz rendesen
nézem őszülő kortársaim
virgonckodásait
hajh régi legények srácok
eldobták már a pártát a l...
Shogór Susana: Tükreim
Tükreim kormozza az éjszaka
Képmásom ráncait elfedi
Arcom fénye fakul
Selyemfonál sátora hajamnak kopik
Szemem...
Csak szemem smaragdja marad
Megmarad magamnak
Fénye átjár kormos tükrökön
***
Shogór Susana alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
...
Hornyik Anna: Belátás
az égtájak összeérnek
véget jelez a szeles ég
faggyal tűzzel verő jéggel
s mindennel mi remény
kicsi a nagybetűs Ember
kisebb a hópihénél
látni gyors olvadását
egyre dacosabb létét
alázatra fel nincs más
módja a megismerésnek
élvezi a négy égtáj
tal...
Márkus László: Magánszínházam
Foszladozó emlékeim
tarka építőkockáiból
hol kristálypalotát,
hol meg vályogkunyhót
építget képzeletem,
melyek rejtekéből
olykor hercegként,
máskor koldusként
tekintgetek ki
e megkergült világra.
Agyam lassuló neutronjai
megnyugvást keresve
cikázna...
Nászta Katalin: szerelmes
hogy mondjam el a mindent olyan hosszú
csak amit felfoghatunk
a pillantásnyit lehet
ha ismerném Jákob lajtorjáján
a grádicsok számait
sem lennék több se jobb
se kevesebb
ha elég nem vagyok...
szememben egy egész világ
nézi arcát
s hogy ragyog!
***
...
Bábel Antónia: Az én dédanyám
Az én dédanyám
Nagyszerű asszony volt,
Nagyszerű asszony, bizony.
Ragyogott szívében a szeretet,
Egy szobában felnevelt
Hét és fél gyereket.
Meszelt falú vályog háza,
Konyhája és egy szobája
Volt, s nem volt másra vágya.
Hajnalban gyúrta a kenyeret,
...