2024-12-24
Vers (10 talált bejegyzések)
Fellinger Károly: ÓGYALLA
Ógyalla, Ógyalla,
nincs a tónak alja,
békalány a legyet
röptében bekapja.
Kakukkfű illatoz,
zümmögnek a méhek,
hársfavirágokról
viszik az ebédet.
Ógyalla, Ógyalla,
sok arra a kajla,
madárijesztőnek
nincs szalmakalapja.
Cseresznyéz június,
maggal l...
Kapui Ágota: Korántsem hibátlan
Perc vagyok a véges könnyűségben,
létezem csak, szerelemtől váltan,
pillanat a felezett időben,
pőre szó, a lélektől ruhátlan…
Karcolás a foncsorozott fényben,
porszem ott, hol minden makulátlan,
iránytű a semmi közepében,
esendő, és korántsem hibátlan…...
Oláh Tamás: Még élünk
Még élünk,
mögöttünk lemaradva kullog
rövid-hosszú életünk,
arcaink arcainkra rakódva
temetnek évtizedeket,
dióhéj-ráncokat mélyítő fájdalmak
rajzait hordjuk magunkon,
üveg-koponyánkon még feszül
lágy húsunk,
de benne egyre hegesedik
szelíd erőnk,
a...
Paulovics Tamás: ÁLMODTAM EGY VERSET
Álmodtam egy verset, gyönyörűt.
Volt ritmusa, ríme, tavasz volt benne,
virágzó almafák és ősz is.
Fiatal voltam és Ő is.
Felkeltem botorkálva, papucsom keresve.
Föloltottam a villanyt. Lefőztem a kávét.
Az asztalhoz ültem. Fogtam a tollat,
hörpöltem a k...
Fellinger Károly: SZÉLCSEND
Lókötő a szellő,
nem fodroz ma tavat,
csillagrétre terel
hét karám falovat.
Nyerget hímez rájuk
valóság az álmuk,
a sötétség poklát
szétrúgja patájuk.
Üstökösök szállnak,
kémlelik az eget,
kilesi ma őket,
két csintalan gyerek.
Felvillan a szemük,
...
B. Tomos Hajnal: LILIOM UTCA 1.
Abban a házban
lakott a fehér lovas -
teste még világol,
mint láthatatlan huzalon
lengő artistáé
a sötét színpadon.
Abban a házban
lakott a láz valamikor -
vörös pióca ostorszíja
járta be testem
és mint lábadozóra,
zárta rám a hűvös falakat.
Abban ...
Jóna Dávid: Bödőcs Tibor haikuban
humor-haiku
szabadon alkalmazott
literatúra
Jenő, a böllér
muslica glóriája
Búcsúszentlászlón.
ma ateisták
akarnak egyházat
alapítani
Pozsgai panasz:
őt bizony meg-hurcolták,
igen! Volgával!
tapossa, tölti
vagy belelép? mi lehet?
egy kocsmai kvíz...
Hajnal Éva: Rövid
Fuvallat ficánkol a fákon,
fűszálon szellő hempereg,
mellényke sincs már a madáron
eltűnt mi zord, most szendereg.
Nap gördül nevetéságyon,
letérdelt sok-sok gondolat,
fűben megbúvó kamasz magányon
játszik most minden árnyalat.
***
Hajnal Éva alkotása...
Fellinger Károly: ANYU MEGKÉRTE…
Anyu megkérte a nagyit,
aki issza a szavait,
rakja el az útból, de még
ma, kisöcsém játékait.
Erre az aranyos nagyi,
ki ellentmondani nem mert,
befőttes üvegbe rakta
a tiltakozó pókembert.
Másikba a derék nyuszit,
amitől az ép ész megáll,
mire eljött...
Shogór Susana: Várakozás
A kapunk alatt van egy fecskefészek.
Minden nap várom, hogy visszatérjenek a lakói.
Madarak és fák napja van. A fészek üres. Nem jöttek.
De ugye úton vannak már?
Ugye nem nélkülük múlik el a nyár?
***
Sógor Zsuzsanna költő Balassagyarmaton végezte a közé...