Paulovics Tamás: ÁLMODTAM EGY VERSET

Álmodtam egy verset, gyönyörűt.
Volt ritmusa, ríme, tavasz volt benne,
virágzó almafák és ősz is.
Fiatal voltam és Ő is.
Felkeltem botorkálva, papucsom keresve.
Föloltottam a villanyt. Lefőztem a kávét.
Az asztalhoz ültem. Fogtam a tollat,
hörpöltem a kávém.
A fehér papíros üresen hevert előttem.

Kerestem a ritmust, a rímet, a tavaszt,
az almafa virágot, az őszt is.
Magamat kerestem és őt is.
– Halottam a másik szobából –
felköhögött, de békésen alszik.
Már elmúlt negyven éves.
Letettem a tollat.
Lekapcsoltam a villanyt
és visszafeküdtem mellé.
Próbáltam hazatalálni
álmomba a vershez.

***

Paulovics Tamás versei a Lenolaj.hu oldalán

Hogyan is kezdődött a versek iránti szeretetem?  Hat éves lehettem. Tiszaföldváron a szülői házban mindig laktak nálunk albérlők, fiatal, magyarszakos tanárnő volt Horpácsi Ilonka, nyílt szívvel, friss diplomával.  Nekem olvasta fel, amit másnap az óráin tanított: Petőfit, Csokonait, Aranyt…. hát így.  Az első versem a Dzsungel könyve Bagirájához íródott, ötödik osztályos voltam. Gimnázium – diákszínpad, ott már jött Ady, Lorca, Neruda, Nagy László, Juhász Ferenc és Babits Mihály, Pilinszky és a diákszínpadunk névadója, Bányai Kornél.

Érettségi után nyomdászinasként kezdtem, Budapest, Egyetemi nyomda. Katonaság, emlékszem a fogdában a társak már meg akartak verni, amikor negyedszerre mondtam nekik József Attila Eszméletét.

A jó vagy rossz sorsom, a másik nagy szerelmem, az úszás miatt Szentesre sodort, és itt találtam olyan közösséget a Könyvtár és a Krúdy Gyula barátok személyében, akik versmondásra, versírásra késztettek.

Az első verseskötetem 2013 májusában jelent meg hála Bene Zoltánnak és Szepesi Attilának.

***

Paulovics Tamás: Végig, végig a Tisza gáton című verseskötete 2018 áprilisában jelent meg.