2024-12-24
Vers (10 talált bejegyzések)
Biro Melinda: Tegnap még voltam
Tegnap még voltam.
Holnap már nem leszek.
Csak maradok emlék,
mit szíved elrejthet.
Eszmélhetsz nagyot,
ma még veled vagyok.
Holnap reggel elmegyek,
menekülnek a percek.
Utánam minden itt marad,
egy-egy megtévedt gondolat.
Tetteim, kimondott szavaim,...
Szuhay-Havas Marianna: Balga dolgok
Mennyi balga dolgot elkövettünk,
és úgy hittük, igazán szerettünk,
pedig hazudtunk, hit nélkül éltünk,
és önmagunkon túl sose néztünk.
Mennyi balga dolgot mondtunk,
üvöltöttünk vagy gondoltunk,
bőrünkben jól elrejtőzve,
Halál előtt kergetőzve,
mintha e...
Shogór Susana: (k)arckép
szavait már
elhagyta a jelentés,
szemét hályog fedi,
hogy ne karcolhassa
a valóság pora,
gesztusaiban nincs erő,
fogy körülötte a levegő,
arcára égett önmaga maszkja
***
Sógor Zsuzsanna költő Balassagyarmaton végezte a középiskolát. Shogór Susana írói...
Para Olga: Boldogító tudat
elrejtettelek mindenki
szeme elől,
s úgy ölellek
körbe a gondolatokkal
olyan félve
mint kismama
a magzatát
valahol belül
kibéleltem neked
egy rejtekhelyet
olyan
mint az égi mennyország
legbensőbb mása
valahol mélyen fészkel
oda bújtattalak
s min...
Börzsönyi Erika: Mint szállongó…
Mint szállongó hópihék egy
téli délutánon, úgy keringenek
bennem a kész verssorok.
Lágy hóesés puha csendje
az álom is, melybe belezuhanok.
Reggel mégis megszületik a titok:
az ébredő tudat legmélyén
ott vannak azok az esti sorok.
***
Börzsöny...
Csák Gyöngyi: Valahogy visszalopni
Valahogy visszalopni a létbe
szinkronsírások után
a szinkronderűt;
szakad fel a szerelem, majd
lerakódott foltjaitól lassan
megszabadul a tüdő.
Túl gyorsan folynak el
medrükben a zabolátlan napok,
előbb olvad el
a Kilimandzsáró hava,
mielőtt megszólí...
Keszthelyi György: Sóhajtott néró
hamupipőke enyhén misztikus volt
hófehérke hét kis latorral enyelgett
juliskáéknál már észlelhető a szándékosság
ámde sehol egy helyszínelés egy bűnvádi
eljárás - a gonosz mostohák perverz
hajlamain sem tűnődtek el soha
a lélekgyógyászok; aztán lám odáig...
B. Tomos Hajnal: A 105-ÖS KÓRTEREM
Mióta kint a fák haja
szertefoszlott a fekete égen,
itt, az ötödik emeleten
semmi sem emlékeztet semmire,
senki sem lát,
nem alszik,
nem álmodik
s a katatón tekintetek
elvegyülnek mint lilán
foszló hócafatok
a mennyezetről szivárgó
neonfényben.
Már...
Nászta Katalin: Sírni csak visszafelé
vallani, ha kell, csak férfiasan szabad
nem illik sírni valahol hátul
sírni csak visszafelé
ahogy estefelé asszonyok szoktak
paplanok alatt télen és nyáron
amikor fáznak az álmok
szíveikbe költöznek vállaikról
az apró hidegrázások
ezektől dideregnek
-...
Somorčík Sz. Rozália: Galambkő
Csúf így a tavasz.
Nyomok porlanak.
Feltör a földszag.
Virágok nyögnek,
őrlik a földet.
Aztán, csak úgy,
tenyérre kéredzkedik
egy galambkő.
***
Somorčík Sz. Rozália írja magáról: “Szlovákiában, Nyitrán élek. Egyszerű, magyar, iparos családb...