2024-12-24
Vers (10 talált bejegyzések)
Márffyné Horváth Henrietta: új földműves
tavaszi illatot hoz a szél
- neki illat -
az öregek szerint föld és ganéj
meg az izzadtság keserves szaga
és nedvedző égő vízhólyag amit
a sima nyelű frissen fent kapa
gyűr a gyakorlatlan tenyérbe
nyíg a szerszám tegyél le
recseg a derék egyenesedj fel...
Márkus László: Műhiba?
Minden nap áldalak,
Hogy a liliom szépségét,
A bogáncs ragaszkodását,
A pipacs lobogását
A nádszál ringását
A nektár ízét
Oltottad oldalbordámba,
Ám máig sem értem,
Miért maradt ki,
Az ibolya szerénysége
S a rózsa töviseit
Hogyan keverhetted bele,
...
Kapui Ágota: Egy katonához
Lelked terhét hordozom
lánctalp túrta dombokon
délre húzó madárcsőrben
célra tartott puskacsőben
olajággá változom
szemed színét keresem
kékbe fordult egeken
kapaszkodom Fiastyúkba
türelmem fűzöm a lyukba
tűpárna a tenyerem
gyűrött inged vasalom
rád...
Sapa Brown: KORKÉP
Elmét kalapácsol minden reggelem,
Kisírt étel rázkódik az asztalon.
Anyám, adj bőven enni a gyereknek!
Hadd lássák a többek, itt ma jóllakott!
Kövérre hízott nappali fény ragyog,
Állott húgyszagban terpeszt a délelőtt,
S mint ki ide túlöltözött, úgy vagy...
B. Tomos Hajnal: Kérdések
Láttad-e már az erdőt
egészen fentről
a vércse karmában vergődő
szalonka szemével?
Kapaszkodtál-e már
korhadó ágba úgy,
mint ázott macska körme
zuhanó vizekbe?
Ha igen
ha nem
miért bocsátasz meg
semmibe révedő szemeknek?
***
B. Tomos Hajnal csángó...
Shogór Susana: örökké
nincs örökké
csak napok vannak
egymás után
amit azon a napon érzel
melyet nem követ újabb nap
az az érzés kap lehetőséget
hogy örökké tartson
látod hogy ez milyen jó?
látod hogy ez borzasztó?
***
Sógor Zsuzsanna költő Balassagyarmaton végezte a közép...
Keszthelyi György: Ez ma bennem a valószínűség
Úgy hiszek el mindent,
ahogy láthatatlan:
csorog rólam a víz,
benne úszik egy tulipántos láda.
Úgy várom Istent, ahogy képtelenség,
mert vajon hol lehetne kora délután?
De mégsem kizárt – talán ott
álldogál egy szántóföld közepén.
Olyan, mint egy szo...
Oláh Tamás: Golgota
1.
Kitakarják lelked a csapások,
égő csíkokat hasítanak
a bőrszíjra fűzött
birkacsontok, ólomdarabok,
ruhátlan testedbe mélyednek,
sebet vágnak.
Gyötrelmesen vijjog
a liktorok kezében
a fa-nyelű flagrum.
Tudod előre lázas-sorsod,
nem jajongsz.
Az Í...
Para Olga: A mindenségben és mégis sehol
most költöztél
a mesémbe
szavak szárnyán
szállsz a légbe
itt vagy a bodoki
hegyormon és te vagy
a hófehér csipke
a fellegfodron
a legszikrázóbb
fenséges csillag
a mindenségben
és mégis sehol
vagy valahol
mélyen bennem
gyászt oszlató
kényelemben
...
Oláh Tamás: Epilógus
A XXI. évszázad
dühödt iramában,
az előző
roncsaival a koponyákban,
a neuronokba belemart
zúzott arcok, leszakadt tagok
képével száguld tovább,
mintha, ami velünk megesett,
annak sose lenne vége,
s mint egy rossz álom sose múlna el.
Cipeljük tovább
...