2026-03-10
Vers (10 talált bejegyzések)
Szuhay-Havas Marianna: Napokoskodó
Huncut hétfő hetvenkedik.
Kellemes kedd kerekedik.
Szolid szerda szenderedik.
Csönd csütörtök csavarodik.
Pompás péntek pironkodik.
Szárnyas szombat szabadkozik.
Várt vasárnap vigadozik.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas...
Kapui Ágota: Így múlik
Rügyekben feslő, tékozló idő,
rohansz levélbe, ágba és virágba,
s ha szépségükben megláttad magad,
komisz kölyökként hullatod a sárba --
a létezést morzsolják ujjaid,
s az utódot tápláló nedveket
úgy szívod el, mint mohó kártevő
a tejfehér mosolygó életet.
A t...
B. Tomos Hajnal: ELŐSZOBA
A befele forduló kiáltás
gyűrűjén túl,
már csak a homályba-nyugvást
tanulhatod -
jól fog,
mint hideg zuhany,
mielőtt rálépnél
a delejes ég
futószalagjára.
***
B. Tomos Hajnal csángó magyar újságíró, költő különleges és értékes verseket, hangulatos...
Márkus László: Nőnapi
Tavasz táncol, virág nyílik,
Hölgyek arcán mosoly fénylik.
Csokrot ölel férfimarok,
frissen szedve, künn a parton.
Kedveséhez siet vele,
szeretettel szíve telve.
Szép csokráért csókot remél,
elvárása nem is kevés.
Kap is érte számolatlan,
pirul belé a vakablak...
Jóna Dávid: Tavasz
Zöldsapkás dombok, villanó combok,
bicikli kattog a macskakövön,
fényliget-űzte fogadkozások,
késztetés ül az ösztönökön.
Szellőzött lelkek, elégedettek,
ha nyálban gazdag a tavaszi szó:
édin, ha játszik a buta kis macska,
és rügyek hasán az olvadó hó.
Ég-homl...
Kapui Ágota: Hol késik már?
Még zúz a jég és mar a zúzmara
és késik még a rigók nászdala
úgy fáznak még a kora hajnalok
s az utca-tér még kihaltan vacog
és köd terül ránk ólmos alkonyat
és kergeti a szél a varjakat
az erdő lelke füstté semmisül
és fojtó kínja mellkasunkra ül
az égi kendő...
Szuhay-Havas Marianna: Négysoros
A tavasz torkának feszülő télben
virágzó japánkertről álmodom,
és többé már sosem lennék ébren,
amíg veled csillaggá nem változom.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas költő, 2008 januárja óta az 2015-ben megúj...
Kapui Ágota: Nem lázadsz már
Mint szellőrózsa szirmain
a fény
arcodon heveny tavaszi
láz
iránytűd, az éhes
szerelem
tömlöc-tükrében még porig
aláz
Nem lázadsz már ha asztalod
tele
és szuszogástól duzzad
vánkosod
és napjaid parazsán
pecsenyéd
és étektől forró a
lábosod
A szavakon rágódhats...
Cseke Gábor: Mit őröl?
Mit őröl az imamalom?
Nagy dumákból
lisztet vajon?
Vagy csak szavakat
szecskáz
apróra
megállás
nélkül
monoton
szorgalommal
buzgón
mint rejtő
mócsingja
majd visszaszórja
közénk
és hull a szó-por
fejünkre
vállunkra
szívünkre
s hirtelen
valamiért
csak elszomorodu...
Szuhay-Havas Marianna: Szívből szívbe
Felettünk futó felhők rejtik a sok csillagot,
de a tegnap sosem csókolja a szép holnapot?
Ha elfér az igazság szelíd kis szívedben,
majd minden jóság látszik fényes szemeidben?
Örök a lét, pillanatokból vagyunk fonva,
aki sejti, babonából ki mégsem mondja:
me...