2024-12-25
Próza (10 talált bejegyzések)
EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 15.
Ha jól számolom, harmadik hete dolgozunk vasárnap is. Szombaton persze amúgy is dolgoznánk, de a vasárnap eddig pihenő volt, mostanában erre nincs mód. Azt hiszem, beleszámítva a vendéglátós családomban eltöltött munkaidőt is vakáció helyett gyerekkoromban, en...
Gergely Tamás: VIRÁG
Vadmalac valami különöst érzett a lábában csülök magasságban. Nem fájdalom volt, legnagyobb meglepetésére azt az érzést egy látványhoz, az enyhén rothadó vágott virágok szárának a végéhez tudta hasonlítani. Ahogy azok felszakadnak, néha még fel is kunkorodnak....
Para Olga: Hullámzó Ádám és Hallgatag Hajnalka
Ők is a tenger hullámai közt sodródtak, sodródtak, aztán egy szép nap egymáshoz sodródtak, együtt hömpölyögtek. Tetszett a közök hullámzás, egyre többször szóba elegyedtek. Valami tündéri nyelven folyt a csevej, minden volt benne: kedvesség, báj, elragadtatás ...
Maróti Ildikó: Az ajándékozásról
Ugye milyen szép az állatkám? - kérdezi a villamoson egy kisfiú, kis kecskéjét felém nyújtva. - Én csak ezt az igazi, komoly bakot tudom megmutatni.
Érdekesen kezdődik ez a nap is. - gondolom, és rámosolygok.
Betérek egy boltba, ahová mindig csak mindig csak...
Cserenkó Gábor: Családon belüli disznóvágás
A hurkatöltögetésből nem lett semmi. Az indulat tudatszűkítő hatása, valamint a több év rárakódott idegfeszültség arra késztette Bánnét, hogy a konyhaasztalon heverő disznóölő késsel hasba szúrja az urát. A felettébb agresszív, majdnem kétmázsás férfinak elősz...
Gergely Tamás: Várja Malackát
Várta Malackát. Félrehúzta a függönyt a nappaliban, onnan belátta az egész metrómegállót.
Túl korán ült le, hát bámulta a fák sárgáját, hogy ősz van, telik az idő, ott van a a bizonyíték.
A peronon két tizenéves lány várt, az egyik nem fért a bőrébe, táncolt...
Hornyik Anna: Elfelejteném
Zsuzsának az ősz beköszönte mindig nehézséget okozott. Nem is az időjárás nyomott mivolta, hanem a feltóduló emlékek özöne volt elviselhetetlen számára, ami a halottak napjához közeledve, még mélyebb sebeket ejtett rajta. Neki nem az év egyetlen napja volt gyá...
Gergely Tamás: VAD
Kapdosott a feje körül, mint akit a méhek megtámadtak. Vadméhek, darazsak. Vadméhek Vadmalacot.
De nem darazsak voltak, s még csak nem is vadméhek, mindössze vad gondolatok. Vadmalac meg abban a periódusában nem akart kitűnni a többiek közül. Sőt, elvegyülni ...
Maróti Ildikó: Az örömről
"Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk, mivé lehetünk" - így Shakespeare.
A kis ötödikes sem tudta, mikor játszótértervezést adtam feladatul, mert folyton azt hajtogatta, hogy az a baj, hogy nekem semmi fantáziám nincs, mert vagy jó jegyre hajtok, vagy azért csi...
Gergely Tamás: ÁM
* Dusa Ödön emlékére *
Bakanccsal feküdt be az ágyba, ő már így gondolkozott. Ha serkentette magát, hát borral, vörössel, erős színűvel.
Borszín volt a szobája is, maga festette. Borszín, de csak félig, attól felfele fekete, maga sem tudja, miért.
Talán m...