2024-05-01
216 találati eredmények: para olga
Fellinger Károly: Ilka vára
Aszögtől főszögig nincs olyan ember, aki ne hallott volna a kacsalábon forgó Ilka váráról. Hány és hány kisgyerek settenkedik el még ma is a vár helyére, kincsekről álmodozva, hátha ráakad ott egy aranykardra vagy egy aranyérmére.
Az egyre fogyó erdőből az ár...
Fellinger Károly: Virágének
Szégyenlős a bujdosómák,
világgá megy, sírva mondja,
a széllel is egybekelne,
hogyha dicső pipacs volna.
Biztatja a búzavirág,
pislogatva, nagyot hallva,
hisz e zajos bolond világ
pipacsnak néz, te kis balga.
Búzavirág, búzavirág,
jaj, de pici ez a vi...
Fellinger Károly: A KIRÁLYRÉVI KECSKEBOGYÓK
Egy királyrévi szegény embernek annyi volt a gyermeke, hogy ha késő este hazatápászkodott a munkából, akárhová lépett a kis házikójában, mindenhonnan gyereksírás hallatszott. Egyszer aztán találkozott a halászok csalihelyén egy magába roskadt koldussal. Szóba ...
Oláh Tamás: Holtidény
A dércsípte végtelen
a vékony felhőkön át
átlátszón szétterül,
s ráül a vízre.
A sebzett emlékezet
szárnyait alig emelve,
nagy köröket ír
a könnyű égen,
s ránk veti halvány mosolyát.
Nyugodt tempóban
eveznek föl és alá,
V alakú vonalakat húzva,
a ...
Mészáros László: Két szonett
1.
Csöndszirmot havazó tájban kereslek,
lépteim mankói kidőlt keresztek.
Zátonyra dermedő sirálykönny a rend,
összeroskadó hullámok hangja reng.
Pogány hajnalok holt fénye az álom,
kifent pengéit szívzörejig mártom.
Arcomra simult árnyak reszketése
gab...
Boér Péter Pál: Elfekvő
Talán száz évvel ezelőttről maradt rájuk a terem, amiben harmincnyolcan nyomták az ágyat. Lajos bácsi, balról a hetediken, épp a terminális légzéssel kínlódott. Középen, egy asztalnál üldögélt Judit nővér, aki hol az egyikhez, hol a másikhoz szólt kedvesen, má...
Mészáros László: Bohóckönnyek
Krizantém-arcú, mélykék tó virít,
szélcsend vasalja ezüst ráncait.
Nádvégre tűzött lepkeszárny virraszt,
csönded visszhangja újra felriaszt.
De hisz' messze vagy, vetetlen az ágy,
csomóba köti ereim a vágy.
Világ felpiszkált hamvába fagyok,
csonkig égő ...
Boér Péter Pál: Móres
– Emberek, mars fel a remorkára*! – dörrent oda meglehetősen barátságtalan hangon a csákányaikat és lapátjaikat szorongató, azokra támaszkodó, még majdnem alváson túli világban kábuló munkatársaira Korompi Béla.
Sem főnök, sem parancsnok nem volt, hivatalosan...
Fellinger Károly: APRÓ ZSIGA SZERENCSÉJE
Élt Zsigárdon – éppen ott! - egy idős ember a feleségével. Egész életükben gyermekre vágytak. Már nem is számítottak arra, hogy mégis megáldja őket az isten, amikor az asszony áldott állapotba került. No, de miféle rajkójuk született! Pici volt, mint a csicser...
Fellinger Károly: TOJÁSTÁNC
Éppen tollfosztás volt Harmathelypusztán, amikor az egyik nádvágó legény szórakozásból hét verebet meg hét fekete kiscsibét dobott a megfosztott toll közé. A fekete kiscsibékre ráragadt a fehér lúdtoll. Ebből lett aztán a nagy baj! Mert a csibék mind egy száli...