2024-10-13
83 találati eredmények: Oláh Tamás
Oláh Tamás: Óriásnő
Azt mondták rólad
Te vagy az Ős-anya,
a kelő napból kilépő
megtestesült fény,
a ránk boruló hús-sátor,
csupa lomb,
csupa láb, csupa kar,
álcázott márvány istennő
egy antik templom díszletében,
az ébredező sejtések,
a kéjes álomképek látomása.
Felhőj...
Oláh Tamás: Az utolsó előtti filmben
Ismerős térbe lépek,
az egyetlenbe, ami még a birtokom.
Múltam alsó kertjébe vezető képek,
a rajzásra készülődő emléktöredékek
lappangva várakoznak a szoba szögletében,
az öreg szekrényben, a régi ruhák között,
várják türelmesen, míg frissült szellemként...
Oláh Tamás: Az ünnep utolsó üzenete
Lépteit vesztett,
sebzett nyelvű félcipő,
párját hasztalan kereső
vézna markú kesztyű,
melegét eleresztett,
magában vacogó pokróc,
és egy életunt egész kenyér
az éjszaka szárnya alatt,
hulladékokon hízott zacskók között
adnak ma találkát egymásnak;
e...
Oláh Tamás: Fehéren hull
Fehéren hull, monoton a tél.
Kristálytestbe öltözött hírnökök
szavait számlálja a múló nap.
A táj fázós arccal néz maga elé.
A mozdíthatatlan hegyek
egymásba font gerincében katonás rend vonul.
Felém biccentenek a száműzött királyok,
a havas, koronás fe...
Oláh Tamás: Tél
Örömhang helyett
csendet kínál, mesét mond,
suttog a dermedt táj.
Öngyilkos daccal
ül a csonttollú
madár a zúzmarás ágon.
Hókoporsók sorakoznak
az utak mentén.
Orcátlan szél
vetkőztet csavargót.
A csikorgó léptek
egy-helyben toporognak.
Mennyi ...
Oláh Tamás: Az én Magritte-om
Ott állsz festőállványod előtt,
fehér vásznadat magad elé helyezed.
Követem fényt ivó ikreid mozgását.
A jelek, a vonalak formát szülnek,
valóságos tárgyakká színeződnek,
a fekete rajzok is villózva égetnek.
A látvány bennem buzog.
Ecseted varázsfegyver...
Oláh Tamás: Alzheimer-kórban
Az eleven jelen közönyt mutat,
az öröm lékelt jég alatt tátog.
Aggódó szempárok
követik, mint fürge kémek
minden mozdulatomat.
Ruhám olvadó anyaga közt
kezem ágboga kimerülten matat,
hiába kapok a törékeny kincs után,
ujjamat sértve hull lábam elé.
...
Oláh Tamás: Elakadt lemez
Mint elakadt lemez ismétli
az Idő önmagát,
a múlt ki tudja hol ér véget,
gyermekkori reggelek egén tintafolt,
romlott emlék-darabkák üvegén arcok,
szemek sarkában fagyott könnyek,
halott levelek halmai alatt
árny nélküli emberek,
az utcákon tégláira bo...
Oláh Tamás: Ősz
Szerelem után
pihenés, halk sóhajszél,
monoton kopogás.
Az eltűnt nyár után
a fák rozsda koronái
álmosan intenek.
Kis léptekkel közelít
a sötétülő nappal.
Nyirkos homály szívja fel
a kertek illatait.
Mustos cseppek peregnek.
Búcsúkört írnak le a m...
Oláh Tamás: Utazás a birodalom belsejébe
Az akkor átélt, kézzel fogható valóság ma csupa hevített hangulatú, darabokra tört képből áll, és most, amikor leírom az akkori eseményeket néhol már úgy tűnik, mintha én találtam volna ki.
A párt hivatalos lapjának egyik újságírójával utazom együtt. Az ind...