Gergely Tamás: ORSZÁGALMA

Vadmalac feltartotta a karját, tenyeréből félkört formált, azaz félgömböt, s megkérte a komáját, hogy támassza meg, vagyis a karját. Tudta, hogy el fog az állni.
„És mit fogsz fogni, ha szabad kérdeznem?”, ennyi volt csupán az objektivitása, szerette megérteni a dolgokat.
„Hát egy almát. Például”, válaszolta Vadmalac, félszájjal, mert azzal volt elfoglalva, hogy majd a tárgy a kezéből ki ne essen. ” Egy országalmát, folytatta, azt mondják, ünnep van.”
„Hú, érkezett erre a koma válasza, majd belerokkant a gondolatba, homlokáról patakzani kezdett az izzadság, csak le ne ejtsed”, mondta. Még megtoldotta a félelmét: „Csak ki ne verjék a kezedből!”