Vadmalac feltartotta a karját, tenyeréből félkört formált, azaz félgömböt, s megkérte a komáját, hogy támassza meg, vagyis a karját. Tudta, hogy el fog az állni. "És mit fogsz fogni, ha szabad kérdeznem?", ennyi volt csupán az objektivitása, szerette megérten...