A nő az elsőről azzal csöngetett be, hogy elzárják a vizet tíztől egyig, mert szerelő érkezik hozzá. Éppen elkészültem a tejfölös uborkasalátával, jó fokhagymás. A mosáshoz is hozzáfoghatnék, de ha nincs víz. 🙂 A kettős végtelen fogalmáról értekezik velem valaki, miközben fél szemmel a monitort figyelem, mikor jön újabb önarckép, mesés színvonalú alkotás az „Ez a tavasz más, mint a többi,” címmel meghirdetett pályázatra, mit lehet nyerni, kérdezték az ötödikesek a chat videózáskor, és én öntudatlanul is szabadkozom, mert könyvcsomagot kapnak a helyezettek, és az már nem király, láttam a szemükben kihunyó fényből, nem, erre nem fognak sokan jelentkezni.
Eszembe jut, három éve egy matekversenyt nyert kislány azt mesélte, apukája elköltözött a Mátrába körorvosnak, időmilliomos, negyvenkétféle sportot kipróbált már, most egy újabba is belefogott. Kinézek, egy tollpihe a végtelen jelét rajzolva lassan leszáll az erkély korlátjára.
Ez a tavasz más, mint a többi.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások