Fehérre festettél, pedig színes vagyok.
Vörös bársonyfotelben, összehúzom magam.
Egészen könnyűre,
mint gombóccá gyűrt selyemkendő.
Ha nyakadba kötnéd, rád fonódna,
hangod sem maradna.
Az én nyelvemen tudnál csak szólni mások felé.
Finom lennél, illatos.
Szeretnének téged is,
elvesztenéd minden kérgedet.
Nap ölelne,
virágba borítanád az erdő mohos alját.
Madár fészkelne tenyeredbe,
új életet kelteni.
Forrás: Madártelevízió
Bélay Krisztina alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Nehéz a feladat, amit Marianna kért. Írjak magamról. Próbálom egy dióba beleilleszteni. Egy Krisztina vagyok, a sok között. Fél évszázada élek Nőként a világban, ennek minden előnyével, szépségével, adottságával és persze hátrányával együtt. Azt hiszem a saját korlátaim között. Azt teszem, amit szeretek. Ez az én szabad világom. Mindig kavarogtak a gondolatok a fejemben, mostanában papírra , billentyűzetre, bármire le is vetem őket, ne terheljenek. A véletlenek, amik hitem szerint nincsenek, elejtették Marianna elé. Ez pont egy apró zöld dió lett.
Legfrissebb hozzászólások