Ki emlegeti Rogers nevét, aki négyszáz vitorlást küldött a tenger fenekére? Vagy ki emlékezik Brasilianóra, aki elevenen sütötte meg foglyait? Hát Dan Morganra, aki spanyol apácákkal hordatta ostromlétráit? Azután Lolonois-ra, aki… De jobb, ha nem is célzunk rá, mit tett Lolonois.
Ha régmúlt idők véres kalózaira fordul a szó, mégis Kidd kapitány a bűnbak. William Kidd, aki negyvenesztendős koráig se kalózkapitány, se véreskezű gyilkos nem volt. A történelem hajlamos inkább áldozatnak tekinteni Kiddet, semmint gyilkosnak. Igaz, egyik emberét valóban megölte, de abban a brutális korban ez senkit nem háborított fel különösebben.
1690-ben William Kidd szerfölött békés polgárként lép elénk, aki halk szavú felesége és szőke kislánya oldalán pergeti napjait a régi New Yorkban. Templomi ülést bérel a Trinity Church csinos templomában, téglaházának ablakaiból pedig sóváran nézi a vitorlásokat.
William Kidd kapitány
(1645 (?) – 1701. május 23.)
Abban a pillanatban, amikor történetünk kezdődik, Kidd kapitány nem New-York-i téglaháza ablakából nézi a kikötőt, hanem Londonban tartózkodik. Oda szólította balsorsa és egy előkelő úr, Lord Bellomont. A nemes lord dühös. Dühös, mert az amerikai vizeken, Trinidad szigetétől Kanadáig rengeteg kalózhajó, freebooter cirkál. Elvben ezek törvényen kívül állnak, de csakis elvben. Fletcher ugyanis, New York gyarmat kormányzója, nyíltan cimborál velük. A hírhedt „Long Ben” Avery sem a légből szerzi a puskaporát, az ólmot, a rumot és a felszerelést, mielőtt kalózútra indul, hanem tehetős polgároktól, akikkel azután a hasznot is megosztja. Az alku lényege: szállj be négyötöd résszel „Long Ben” vállalkozásába, a haszon négyötöde a tiéd. Hát ezért fortyog Lord Bellomont. A freebooter-rajok rontják a király üzletét. Ügyes választás lenne éppen egy amerikait jelölni ki privateernek, aki vadászna a tengeri rablókra, de ha közben francia hajóra, az ősellenség valamelyik vitorlására bukkan, annak a rakományából is részesül.
De várjunk csak, nem is kell Kidd kapitánynak hazavitorláznia amerikai vizekre, vadásszon inkább az Indiai-óceánon, ott van igazán nagy zsákmány. Tengeri rablók fosztogatják az indiai mohamedán birodalom, a mogulok hajóit. Madagaszkár a rablófészek, St. Marie kikötője. A Brit Kelet-Indiai Társaság is füstölög, nem csupán Lord Bellomont. A nagymogul ugyanis azzal fenyegeti az angolokat, hogy vége az indiai kereskedelemnek, ha nem lesz vége a fosztogatásoknak. Kidd kapitány megbízatása tehát a következő: szereljen fel egy hajót. Nem a maga költségére, „beszállnak” az üzletbe gazdag politikusok is. Aztán fogdossa össze a szemtelen kalózokat az Indiai-óceánon. Lord Bellamont majd elintézi Amerikát, a király már ki is nevezte New York kormányzójává, csak éppen a régi korrupt kormányzó, Fletcher még nem tud róla.
Nem mondhatnánk, hogy Kiddnek tetszik az ötlet. Gondoljuk csak meg: negyvenesztendős, családja van, háza, bérelt templomi díszhelye, mi keresnivalója lehet Amerikától távol, az Indiai-óceán kalózai között? De hát maga a király kérleli, azután jövendő kormányzója, Lord Bellamont is. Megszületik végül egy bonyolult szerződés, egyfelől a kormány, másfelől William Kidd között. Ennek értelmében Kidd részesedik minden elfogott kalózhajó (és francia hajó) rakományának értékéből. Ha nem sikerül egyetlen hajót sem elfognia, őt terhelik a költségek, de értékesítheti vitorlását. Legénységével úgy kell szerződnie, hogyha nem sikerül kalózvitorlást fogniuk, nem számíthatnak fizetségre sem. Végül ott a határidő: 1697 márciusában köteles jelentkezni Lord Bellomontnál, aki addigra New York kormányzója lesz.
Ezt a dokumentumot nem lenne szabad aláírnia. 1965 késő telén vagyunk, 1697 márciusáig alig több, mint egy esztendő van hátra. Kiddnek egy esztendő leforgása alatt el kell jutnia az Indiai-óceánra, egy vagy több hajót elfognia, majd kilencezer mérföldön át eljutnia Amerikába. És ha nem jut el? És ha nem sikerül kalózt (vagy franciát) fognia? Akkor mit szól mindehhez a legénység, amelyet még össze sem toborzott?
Kidd aláírja a dokumentumot, szövetkezve így a whig kormánnyal, a konzervatív toryk ellenfelével. A toryk nem tudnak még az üzletről. Jaj Kiddnek, ha a hír kiszivárog!
A Temze menti Deptfordban kiválaszt egy jó erős hajót, Adventure (Kaland) nevűt. 1695 december 4-én a szép nevű hajó a Temzén lebeg, a kapitány pedig két díszes okmányt helyez el íróasztalában. Az egyik a királyság címerét viseli, III. Vilmos megbízza benne „tiszteletreméltó és igen szeretett alattvalónkat, William Kiddet”, hogy annyi kalózt foghat el, amennyit csak akar, ezeket bíróság elé kell állítania. Anglia szövetségeseinek hajóit viszont nem szabad háborgatnia. A másik dokumentumot az Admiralitás, vagyis a Tengernagyi Hivatal állította ki. Ez igazolja, hogy Kidd törvényes privateer a franciák elleni háborúban.
De mindjárt rosszul kezdődik a vállalkozás. A Temze torkolatában az Adventure-t megállítja egy hadihajó. Gőgös hadnagyocska lép a fedélzetre, fegyveres tengerészekkel, hogy erőszakos módon elhurcolja Kidd néhány emberét. Kidd tiltakozik, meglengeti a királyi dokumentumot, mindhiába. Felkeresi Russel admirálist (akinek pénze szintén a Kidd-féle vállalkozásban fekszik), és tiltakozik: így is kevés az embere.
Vissza is kap ugyanannyit. De nem ugyanazokat a tapasztalt matrózokat, hanem beteg, züllött embereket. Áthajózik velük New Yorkba, ahol senki sem lelkesedik az Adventure-ért. Felcsap matróznak néhány iszákos csavargó, a még hivatalában lévő Fletcher kormányzó szavaival „olyan söpredék, akinek mindene a pénz. Ha a vállalkozás nem sikerül, Kidd sohasem parancsolhat majd ilyen hordának”.
Látnoki szavak! Madagaszkárra érve egy barbadosi hajó mellett vet horgonyt az Adventure. A barbadosi kapitány támolyogva érkezik Kidd vitorlására, hamarosan összeesik, és meghal kolerában. A járvány nyomban kitör az Adventure fedélzetén, egy hét leforgása alatt ötven emberét veszíti el a kapitány. Akiket össze tud szedni a parton, az eredeti legénységnél is szánalmasabb társaság. Egy éve vitorlázott el a Temze-torkolatból. Legényeinek egyharmada halott, zsákmánya még nincsen. Kidd kétségbeesetten észak felé fordul. Jemen partjai előtt megtámad néhány kávét szállító bárkát, de angol és holland hajók kísérik őket. Rövid ágyúzás után az Adventure meghátrál.
A legénység háborog. Már-már megtámadnak India partjai előtt egy hajót, csakhogy angol zászló leng rajta, a nevét is kivehetik távcsövön át: a Loyal Captain (Hű Kapitány) az, s Kidd alig képes visszatartani rosszkedvű embereit a kalózkodástól. Vita közben itt szerzi első ellenségét (és áldozatát), bizonyos Moore ágyúmestert. Heves szóváltás után Kidd felfortyan, felkap egy nehéz favödröt és fejbe veri Moore-t. A betegségtől legyengült ember néhány nap múlva belehal fejsérülésébe. Emberölés tehát.
Végül is két hajót sikerül fognia. Előbb egy kis arab bárkát, amely francia passzussal hajózik. 1698 januárjában pedig a Quedah nevűt. Kidd (cselből) francia zászlót von fel, a Quedah is azt, a csel kölcsönös, a vitorlás örmény kereskedőké, a kapitánya azonban angol. Kidd elkobozz a francia passzust (mert a ravasz örményeknek kettő is van: angol és francia papírjuk), majd horgonyt vet Madagaszkáron, éppen a kalózfészekben, St. Marie előtt. Emberei ekkor fellázadnak, ami nem is csoda, mert az Adventure olyan már, akár a szita, nyolc ember verejtékezik a szivattyúknál, s a hajótestet vastag kötél öleli körül. Kilencvenhét embere átszökik egy angol kalózhajóra, amelyet a Keleti-Indiai Társaságtól orozott el bizonyos Culliford kapitány.
Tizenhárman maradnak mindössze Kidd mellett, hajóorvosa is cserbenhagyja. Kidd titokban átszökik maroknyi emberével a Quedah fedélzetére, majd számos kaland után eléri az Antillákat, ugyancsak megkésve, 1699 tavaszán. Ott tudja meg, milyen botrányt kavart szerződése a whig politikusokkal. Némi joggal. A tory ellenfelek tudomást szereztek a dokumentumról, „kalóztársaságnak” nevezik politikai ellenfeleiket. Kiddet körözik szerte a világon, minden kalózra közkegyelem vár, csak William Kiddre és „Long” Ben Averyre nem.
Lord Bellomont talán megmentheti még – gondolja Kidd. Csalódnia kell. A lord elkobozza tőle a Quedah francia papírjait (a legfontosabb bizonyítékot!), majd kilenc emberével együtt tömlöcbe vetteti.
Ami most következik, bírósági komédia. Kiddet nehéz vasban viszik Angliába, a newgate-i börtönben várja sorsát. Az alsóházban felmutatják Kidd minden dokumentumát, de hozzácsapnak más, kalózkodással kapcsolatos iratkötegeket is, amelyekhez semmi köze. Ezáltal olyan kavarodás támad, hogy különbizottságnak kell rendeznie a tengernyi papirost. Lord Bellomont valóban küld ajánlólevelet, de olyat, amelyben „emberi mivoltából kivetkőzött gazembernek” nevezi volt védencét.
Még megmenthetné magát. Kétszer idézik az alsóház színe elé, hátha rávall a királyra és whig megbízóira. Kidd voltaképp becsülettel viselkedik: megtagadja az együttműködést. Mondja is ekkor egy tory politikus: „Azt hittem, csak gazember ez a Kidd. Most már látom, hogy bolond is.”
Amikor végre 1701. május 8-án és 9-én bíróság elé kerül, helyzete már reménytelen. Nem ismeri a vádakat, amelyekkel szembe kell néznie. Eltűnik a legfontosabb bizonyíték, a francia passzus. Bizonyára szándékosan tüntették el a kormány ellenfelei. Hajóorvosa is ellene vall: meggyilkolta egyik emberét. De nem ezért kell pusztulnia Kiddnek, hanem a whig kormánnyal kötött üzlete miatt.
1701. május 23-án akasztják fel Kidd Kapitányt, „a véres kezű kalózt” Wappingban, London egyik külvárosában. Kátrányba mártott holtteste még sokáig függ a szörnyű bitón. Íme a véres kalóz!
Vagy inkább a körülmények áldozata?
Legfrissebb hozzászólások