A szép virágokat vázába kell tenni, a csokikat meg hűtőbe, és közben gondolkozni, melyik gyerek mit mondott, amikor átadta őket évzáró után.
– Köszönöm, hogy meg tetszett bocsájtani nekem. 😀
Ezt attól a kislánytól hallottam, aki féktelenségével sok nehézséget okozott.
Talán ez volt a legmeglepőbb.
Az osztály bohóca és sportembere, a legjobb matekos, aki szerint minden iskola tömlöc, és azért kell jól tanulni, hogy aztán egy szigorúbb iskolában még nehezebb tananyagot kelljen tanulni, – már hatodikban átlátta a rendszert – szólt, menjek vele, és mutatott egy növénykét, amin harmatcseppek ragyogtak.
– Ugye nagyon szép? Tessék lefényképezni! Ezt az arcát soha nem mutatta meg.❤ Most elmegy egy szigorúbb iskolába.
Találkoztam a kis sráccal, aki örül annak, hogy olyan pici, mert így a támadható felület is kicsi. Vajon honnan várja a támadást? Örök titok marad. Ezt a kérdést nem feszegettem.
Akkora a hőség, hogy a hajunkat nem kell szárítani, mire az uszodából hazaérünk, száraz. Amikor először éreztem ekkora meleget, azt hittem, nálunk sosem lesz ilyen. Akkor a spanyolok a turistákkal együtt a városi szökőkutak medencéiben pancsoltak nagy vidáman.
Most az aluljáróban argentin tangót játszik egy spanyol lány, társai körbeveszik és tapsolnak a ritmusra. Ő piros ruhában üti kezével a gitár testét. Sokan bámulják őket.
„Éld úgy a világot, mintha minden érted történne!” – olvasom a falfirkát és meglepődöm, hogy a szerző nevét is aláírták: Rumi, az arab bölcs.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások