A mosókonyha ajtó nyitva, csíp a kora májusi éjszaka. Erős a szél, bárányfelhőket sodor magával. Mintha messze lenne a hold, törékenynek, fehérnek tűnik. A sásliliom méretes bokra susog a szélben, a rododendronok ágas bogas száraik között engedik át a légáramlatot, ők nemigen mozdulnak. Csupa szépség a tavasz, göncölszekér az égen, máshol járok. Állítom, hogy nem lesz háború, de álmatlan éjjeleken elfog a kétség, menni akarok, ha lesz, ha nem, a társam ott van, én is oda tartozom. Hívott ma a gyerek kétszer is. Először nevetve, aztán sírva. Furcsa és anakronisztikus volt neki a ballagás, a tarisznya és az Edda dalt talán nem is hallotta még, hogy „álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt”. Még az UFÓ-k előtt íródott, talán egy kevésbé beteg korban. Később már sírt. Azt mondta nem érti, nem akarják bántani, szeretik, körbeveszik, etetik, felváltva vele alszanak, mert fél, ilyet abban az országban még nem tapasztalt, mi legyen most a zseniálisan ironikus cinizmusból épített pajzzsal. A másik lelkem Maastrichtban van, ő is a démonaival küzd, szeretnék helyette, nem lehet. Az asszony is eszembe jut, haldoklik. Fájdalmai vannak, ingerült, bántja akiket szeret, akik mellette vannak. Fél. Régi történeteket olvasok róla, én írtam őket. Szeret, szeretem? Nem tudom. Nagyon hasonlít az életünk, mégis mások vagyunk, vannak metszéspontjaink, és vannak sosem találkozó párhuzamosaink is. Születünk, halunk, szenvedünk és háborúzunk. Egészen triviális dolgok. Elengedem. Azt mondják, megtaláltam a hivatásom. Gratulálnak. Köszönöm. Három éves voltam, még nem tudtam írni, novellákat diktáltam anyámnak, már nincsenek meg, sok volt a költözés, sok volt a kanyar. Nézem a szelet, a rohanó felhőket, a törékeny holdat, mégis a Góbi sivatag porát nyelem, a sosem alvó város fényszennyeződésében gyönyörködöm a göncölszekér helyett, sós szél fúj a tenger felől, mint mindig. Ott a társam, nekem is ott a helyem.
***
Eugenia Lee Budapesten született, Dél-Koreában és a német-holland határon él felváltva. Iparművészetet, buddhista filozófiát és pszichológiát tanult. Szerkesztő: Gergely Tamás
***
EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások