Hej, amikor még vízen ballagónak hívták a galuskát, az egyik pattogatott kukoricaszemből előpukkant Málé vitéz. Amilyen picinek pukkant elő, olyan gyorsan megnőtt. Nem is csoda! Szerette a darás csíkmákot, csak úgy habzsolta a kőtést, a siskából meg a dolkából megevett egyszerre vagy negyvenet.
Vaskalapos újhelyjókai legény lett belőle. Kalapot sohasem emelt, senki előtt, biztosan barátka vagy cinege lehetett a fejfedője alatt. Félt, hogy kiröpülnek a kalap alól, ha köszön valakinek. De dolgos legény volt azért! Értett a nádvágáshoz, több nyílnádat és több tucat nyilas sást vágott le naponta. Vályogot is tudott vetni. Értett a fonáshoz, a kosárkészítéshez, ezt még megboldogult édesapjától tanulta. Segédkezett az építkezéseknél is, a pős, a sás meg a nád felhasználásában.
Csak a pénzt nem tudta beosztani. Egész hónapban a fogához verte azt a kevés garasát, hogy a hónap utolsó estéjén elkártyázza, elverbunkolja az egészet. Másnap persze újból eljött a hosszú zsugoriság, a böjt ideje.
Történt egyszer, hogy valaki a rosszakarói közül, nyúl gyanánt, nyársra húzott egy fekete macskát, és megkínálta vele Málé vitézt. Mikor Málé vitéz megette a macskahúst – de nem tudta, hogy macska az! -, rögtön elájult. Hej, hiába vitték híres doktorokhoz, egyik sem tudta magához téríteni. Végül elhívták a falu legügyesebb javasasszonyát. No, az nem teketóriázott sokat. Hókuszpókusz így, amúgy, emígy, s harmadnap már nem volt semmi baja Málé vitéznek. Akkor azt mondta neki a javasasszony:
– Tudd meg, hogy most olyan lettél, mint a fekete macska. Tudákos ember vagy mától fogva. Hét életed van, s a boszorkányok messziről elkerülnek, mert fokhagymaszagú az izzadtságod. Figyelj rám! Szent György napján ürgebőrből készíts egy pénzes zacskót. Rakd tele pattogatott kukoricával. Meglátod, pénzzé lesznek azok. Azután sohasem leszel híján a pénznek addig, amíg le nem ülsz kártyázni.
Málé vitéz megfogadta a javasasszony tanácsát. Még jóval Szent György nap előtt, két nagy vödör vízzel kiment a mezőre. A vizet az ürgelyukba öntötte. Rögtön ki is mászott a lyukból egy szép kis ürge. Málé vitéz elkapta, hazavitte. Otthon leölte és megnyúzta szegény ürgét. Szent György napján pénzes zacskót készített a bőréből. Telerakta pattogatott kukoricával. Hát amikor be akarja kötni a zacskót, nézi – arany tallérokkal van teli, nem pattogatott kukoricával! Málé vitéz majd’ kiugrott a bőréből. Örült, hogy nem csapta be a javasasszony. Attól kezdve nem is fogyott ki az aranypénz a zacskóból. Élt is Málé vitéz, mint Marci Hevesen!
Persze vigyázott, hogy le ne üljön kártyázni.
Egyszer aztán mi történt? Kora reggel hiába kereste az ingét Málé vitéz, sehol sem találta. Pedig annak a zsebében tartotta a pénzes zacskóját! Búslakodott is, hogy na, vége a szép életnek!
Eszébe sem jutott, hogy aznap András-nap van, és hogy ez a nap varázserővel bír. Az meg végképp nem jutott eszébe, hogy ha ezen a napon egy lány a párnája alá teszi valamelyik legény ruhadarabját, hát magába bolondítja.
Akármilyen szomorú volt is Málé vitéz a pénzes zacskója miatt, egyszer csak azon kapta magát, hogy állandóan Etelkára gondol, aki a legügyesebb javasasszony legfiatalabb gyermeke volt. Meg is vallotta neki a szerelmét. Ekkor derült ki, hogy Etelka már régóta szerelmes Málé vitézbe. – Édes Málém – mondta neki Etelka egy nap szemlesütve -, én loptam el az ingedet, de nem a pénzes zacskód miatt! A zacskót még mindig őrzöm. Azért loptam el az inged, hogy András-napkor a párnám alá tegyem…
Málé vitéz ekkor már ismerte Etelkát annyira, hogy tudta róla, jószívű és szorgalmas. Az igazság az, hogy alig várta, hogy elvehesse feleségül. Etelka meg alig várta, hogy kérje már meg a kezét.
Csaptak is nagy lakodalmat, lett nagy dínomdánom! Csak úgy ropták a sottist meg a verbunkost. Elsőszülött fiuknak az András nevet adták. Ő is tudákos ember lett. Olyan tűje volt, hogy szárazság idején összevarrta a felhőket és ostorával az Imánd és a Nagymező felé terelte őket. Ha meg állandóan esett, kiskiblijébe gyűjtötte össze az esővizet, majd a Holt−Dunába öntögette.
No, de lépéseket hallok, befejezem hát a mesémet, mert Málé vitéz és a fia még elkapják a grabancomat!
Legfrissebb hozzászólások