Úgy látok, mint a vak —
megérzem a guruló labda auráját.
Egyetlen érzékszervem sincs,
tájékozódásom a gránát-
repesz vagy a szélmalom receptje —
magát az iránytűt
fel sem ismerem.
Kezét csókolom. Hol az illat?
Hol vannak a napnyugtáról szóló
bíborvörös körmök?
A forró tenyér? Harmatos északi part…
körös-körül még érintetlen öblök.
Úgy látok, mint a vak.
Ismeretlen, elfelejtett szemmel
írok, olvasok — kitapintalak
sosemvolt kezemmel.
Magammal viszlek a katakombába —
Te: mindentudó, kóborló Sába —
Én: őrült vak-
ond.
Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész
“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”
Kötetei:
Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2010)
Keszthelyi György: Csendéletmezsgyén – Versek 2010-2013 (Magyar Elektronikus Könyvtár, szerkesztő Cseke Gábor; illusztrátor Keszthelyi György, 2013)
Keszthelyi György: Lélekzárka (2014, Bookart)
Keszthelyi György: Lódenes embermadár (2015, Kriterion Könyvkiadó)
Beszámoló a látszatokról (versek). Várad, Nagyvárad, 2018.
Legfrissebb hozzászólások