Ma 81 éves Isten éltesse!
A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése (1965) után a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Majd a Madách Színház (1969), és (1985 – 2016) a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának színésze volt. 1985 és 2016 között a Radnóti Miklós Színház igazgatója. Tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
Részletek Kovács Bálint interjújából (origo.hu):
Bálint Andrással, a leköszönő igazgatóval arról is beszélgettünk, megelégedhet-e egy színház a nyugdíjas értelmiségi közönséggel, nőknek való-e a színházigazgatás, és jó-e, ha valaki harminc évig áll egy intézmény élén.
– Ha rangsorolnánk Magyarország összes kőszínházát, ön milyen helyezést ítélne meg a Radnóti Színháznak?
– Szerintem mindig elöl voltunk, leginkább a Katona József Színházzal és az Örkénnyel érzek rokonságot. De nehéz az összehasonlítás egy vidéki színházzal, ahol operettet, gyerekdarabokat, tragédiát és zenés vígjátékot is játszanak. A Radnóti nem népszínház. Ez úgynevezett művészszínház a maga kétszázharminc ülőhelyével.
– Ma mit jelent önnek a “polgári színház”?
– Ezeket a barátságos bársonyszékeket itt, a belváros közepén, a színházi negyedben. A polgárnál jobban szeretem a citoyen szót: öntudatos, tisztességes, adófizető, erkölcsös, alapos, megbízható állampolgár, aki egyaránt európai és magyar.
Mint amilyenek – kedvenc szerzőim – Márai Sándor, Radnóti Miklós, Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő, Babits Mihály, Arany János is voltak. Számomra ők a polgárok. Az ízlésük lehet sokféle, de számukra az érték a minőség.
– Mi kell ahhoz, hogy egy színház eljusson egy ilyen időszakhoz? Közölni kívánt gondolatok? Színészek? A bemutatott drámák? A csillagok állása?
– Mindig minőségi színházat akartam csinálni. A lényeg mindig az volt, hogy a legjobb minőségű irodalmat a legjobb minőségű rendezésben mutassuk be a legjobb színészekkel. Egy ilyen kicsi színházban sokkal hitelesebbnek kell lennünk; itt minden előadás olyan, mintha közeliben venné az arcunkat a kamera.
– Sokszor elhangzik: komoly probléma, hogy nincs szolidaritás a színházi szakmán belül.
– Szolidaritás soha nem volt. Amikor 98-ban eldöntötték, hogy mégsem épül meg az új Nemzeti Színház az Erzsébet téren, és ezzel visszavonták az én igazgatói megbízatásomat, úgy éreztem: nem szolidáris velem a szakma, magamra hagytak. Székely Gábor is ezt érezhette annak idején, amikor leváltották az Új Színház éléről, Törőcsik Mari a Művész Színházban, és ezt érezhette a Soroksári úton Schwajda György, Jordán Tamás, Alföldi Róbert és tapasztalja Vidnyánszky Attila mostanában – csak mindegyikük másként.
– Jó, ha egy színháznak harminc évig ugyanaz az igazgatója? Milyen érvek szólnak emellett, és milyenek ellene?
– Én csak mellette érvelhetek. Persze tudok ellenérveket is, de azokat most nem mondom el. Mondják el mások – biztosan mondják is. Az én jelszavam az volt: megőrizni és megújulni, frissülni a tradíciókat megtartva. Szerintem ezt tartottam is.
– Kováts Adélra könnyen adta áldását?
– Adél komoly művész. És a helyismeret is nagy dolog; a társulat mellette állt.
– Mi alapján döntött arról, hogy áldását adja-e valakire?
– Senkit sem vizsgáztattam. Több kollégával beszélgettem, ismerjük egymást, de nem ígértem senkinek semmit. Adéllal sokszor voltunk partnerek a színpadon: szerelmespár, férj és feleség, a Platonovban udvarolok neki, de nem jön hozzám.
– Kováts Adél egyike lesz Magyarországon annak a négy nőnek, aki kőszínházat igazgat. Ön szerint van valami a színházigazgatásban, amihez férfinak, férfiasnak kell lenni?
– Különös módon sok jelentős női filmrendező van Magyarországon – például a kedves feleségem, Deák Kriszta –, míg női színházrendezőből viszonylag kevés van, női karmester pedig gyakorlatilag nincsen. Női színigazgató talán egyre több lesz. Szerintem nagyon is való a nőknek a színházigazgatás – ha szabad ilyet mondani: isten ments, hogy szexista legyek –, hiszen szükség van hozzá törődésre, empátiára, gondoskodásra, figyelemre. Tudni kell figyelni, meg kell hallgatni az emberek problémáit. És ezek nem állnak távol a női tulajdonságoktól. Igen, nagyon is elképzelhető, hogy egyre több igazgatónő lesz.
– Márai- és Radnóti-estje után most Heltai Jenő naplóját adja elő a Radnóti Színházban. A háború végét és a zsidóüldözést leíró szöveg mely részét tartja ma a leginkább aktuálisnak?
– Heltai mindig kedves szerzőm volt, néhány versét tudtam korábban is. De az igazi lökést az adta, hogy megkaptam a családtól a kiadatlan, hétszáz oldalas naplót. Csodákat fedeztem fel benne. A Radnóti naplója című előadásom és a Márai naplója is a második világháborúról szólt ezen a színpadon: hogyan látja három egészen különböző személyiségű magyar író a háborút? Ez ma is meg tud szólalni; így áll össze az ostromlott Budapest története.
– De Heltai naplója a város és a világháború mellett a politikáról is szól.
– Mindig is foglalkoztatott az úgynevezett zsidókérdés. A Radnóti-estemben egészen közvetlenül beszéltem erről, belekeverve a saját történetemet, a saját családomat is. Heltaival kapcsolatban szó szerint ugyanaz a kérdés merült fel, mint amit Radnóti is elmondott: magyar íróról vagy magyarul író emberről van szó? Amikor Kertész Imre Nobel-díjat kapott, bizonyos körökben „Imre Kertész”-ként hivatkoztak rá, mondván, ő nem is magyar író. Ez a probléma sajnos ma is aktuális, jelen van. Heltai azt írta a naplója utolsó mondatában, hogy unokáink nem fogják megérteni ezt a kort. Nem tudom, ez így van-e, de egy biztos: emlékezni kell, és nem felejteni.
Budai Éva
rovatvezető
Fontosabb szerepei:
– Shakespeare: Lear király – Edgar
– Shakespeare: VI. Henrik – címszerep
– Shakespeare: Julius Ceasar – Antonius
– Shakespeare: Sok hűhó semmiért – Claudio
– Krleza: Glembay-ház – Leone
– Schnitzler: Anatol és a nők – Anatol
– Shepard: Valódi vadnyugat – Austin
– Mozart: Szöktetés a szerájból – Szelim basa
– Molnár: Úri divat – Juhász Péter
– Shaw: Pygmalion – Higgins
– Ibsen: Nóra – Helmer
– Ibsen: Rosmersholm – Rosmer
– Ibsen: Hedda Gabler – Tesman
– Ibsen: A vadkacsa – Gregers Werle
– Botho Strauss: Az idő és a szoba – Julius
– Mamet: Oleanna – John
– Gogol: Háztűznéző – Anucskin
– Albee: Nem félünk a farkastól – George
– Genet: Cselédek – Madame
– Csehov: Ványa bácsi – Szerebrjakov
– Csehov: Sirály – Dorn
– Móricz: Rokonok – Polgármester
– Pinter: A születésnap – Goldberg
– Molnár Ferenc: Az ördög – Az Ördög
– Csehov: Három nővér – Csebutikin
– Kosztolányi Dezső-Forgách András: Aranysárkány – Novák tanár úr (Soproni Petőfi Színház)
– Wedekind: Lulu – Doktor Franz Schön
– Márai Sándor: Kaland – Kádár Péter (Miskolci Menzeti Színház)
– Janusz Glowacki: Negyedik nővér – Jurij Alekszejevics
– Csehov: Cseresznyéskert – Gajev
– Hamvai Kornél: Castel Felice – Öregember
Díjak:
1977 – Jászai Mari – díj
1977 – Filmkritikusok díja
1987 – Színikritikusok díja
1988 – Érdemes művész
1989 – TV-kritikusok díja
1996 – A VI. Országos Színházi Találkozó legjobb férfi alakítás díja – Nem félünk a farkastól (George)
1997 – legjobb férfi epizódalakítás díja – Ványa bácsi (Szerebrjakov)
2003 – Pro Urbe-díj
2003 – Kossuth-díj
2004 – Radnóti-díj
2006 – Terézváros díszpolgára
2008 – Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában
2009 – Prima díj
2009 – Hazám-díj
2012 – Jubileumi Prima Primissima díj
2014 – Arany Medál-díj – Életműdíj
2015 – Budapest díszpolgára
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások