Hol van mindenki, kérdezte a gyerek, amikor a többiek elbújtak, hogy meglepjék. Hol van mindenki, kérdezhetnénk a házban, ha már régen ott lakunk és látjuk, hogy Kerti néni mindhiába keresi Kerti bácsit, ő már egy nagy kertben eteti a mókusokat – ha ugyan vannak ott is – és nem a zebegényi kertjükben. Hol van mindenki, kérdezhetném az uszodában, ahol alig van úszó, eltűnt az idős úr, aki tokaji aszúval, vagy házi pálinkával akarta megünnepelni, hogy össze tudott kuporgatni egy bérletre valót ismét. Hol a kislány, aki mindig könyörgött apukájának, hadd maradjon rajta a zokni, mert a medence vize csak nyáron meleg, ilyenkor nagyon hideg.
Hol a festő, aki szálfaegyenesen csobbant mindig be a vízbe, de előtte körülnézett, figyeli e az attrakcióját valaki. Jönnek helyette a maszkos, műtősmaszkos arcok, be a vízbe, félősen, biztosan nagyon tartanak a fertőzéstől, de a vizes maszk nem véd semmitől, mondanám neki, de úgyis hiába, és hol van a Gömbi kutyáját sétáltató néni, meg hol vannak a koncertek? Úgy hiányoznak.
A romkocsmák némelyikében felejthetetlen hangulatú koncerteket hallottunk, és összetömörültünk rengetegen, nem lesz már többet olyan sosem? A maszk még jó ideig életünk része lesz, nyilatkozzák sorra az illetékesek. Másik bolygóra gyűjtök, ez állt a srác kalapja előtt. Nem sokan álltak meg előtte. Én maradok még. Olyan klassz ez a bolygó. Attenborough filmjét, a múlt századit is újranézhetjük.
Ez egy gyémántváros, kiáltott föl reggel a kis srác a Margit híd fényeit nézve. Igen, nézhetjük gyerekszemmel a megszokottat, hogy megváltozik rögtön minden, ha úgy figyeled, mintha először vagy utoljára látnád.
„Milyen különös a mi helyzetünk, a föld gyermekeié. Csak rövid látogatásra van itt mindenki. A többi ember miatt vagyunk itt.” – írta Einstein.
Musk, a techmogul másikra gyűjtött, össze is gyűlt a Marsra a megfelelő összeg, nem hiába gyűjtögetett. Arra a bolygóra nem lesznek érvényesek a Föld törvények, nyilatkozott. Űranarchia jön, teszi fel a kérdést egy cikkíró. Nem tudhatjuk, de legtöbbünket nem a bolygóközi bonyodalmak és a marsi élet jogi feltételei, hanem a földi béke és járványmentesség érdekel leginkább.
Meg persze az, hogy hol van mindenki.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások