Így ünnepek előtt sokan édes kis történetekre vágyunk, részben talán azért, mert nem tudjuk, milyen intézkedések várhatók és nyugtalanok vagyunk. Hogy ne kösse le teljesen figyelmünket a jövő, akinek van kedve, olvassa el, mit írt Montaigne 1500 táján a brazil indiánokról olvasva.
„Amikor megkérdezték őket, mik tartoznak a főnök kiváltságai közé, az egyik bennszülött, aki maga is főnök volt, így felelt: – Ő megy elöl a csatában.”
Bármilyen csattanós is ez a megfogalmazás, nem olyan jelentős, mint a nyambikvaráknál, ahol a főnök neve: uilikante, azaz egyesítő, aki összefűz, ami azt sugallja, hogy a bennszülöttek gondolkozása azt a kívánságot testesíti meg, hogy csoportba szerveződjenek, vagyis nem azért van főnök, mert szükségük van központi tekintélyre.
Náluk az egész hatalom a megegyezésen alapszik, és a jogszerűséget is az tartja fönn. A főnök semmilyen kényszerítő erővel nem rendelkezik. Hatalma legfőbb alapja a bőkezűsége.
Anyagi szempontból nem élvez kiváltságos helyzetet.
Ezt Claude Lévi-Strauss írta le a Szomorú trópusok című könyvében.
Amerikában a „Légy az első!”, ” Légy különleges!”, „Légy más!” jelszavak divatoznak. A nyambikvarák főnökeinek egyesítő szándéka és bőkezűsége olyan vezetői tulajdonságok, amelyekről elmondható, hogy különlegesek, mások, mint a XXI. században megszokottak. Pedig most is volna rájuk igény.🙂
„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások