2024-07-26
Kolumbán Jenő 6
Kolumbán Jenő: Sejtés
Fehér papírom magánya
rám vár, és nincs nekem szavam.
Az érzékelés határa
megszabja merre visz utam.
Korlátok között minden szó.
Szabályok, titkok rendszere.
Sok dolog nem kimondható,
én ebbe pusztulok bele.
Elmondanám, de nem tudom,
pedig feszít enge...
Kolumbán Jenő: Úgy, mint a fák
Megtorpan a lábam,
megállok az őszben.
Szomorú elmúlás,
veled kergetőztem.
Szürke felhőt nézek,
sárga levél pereg.
Magasba felmászó,
majd leeső gyerek.
A fák egykedvűen,
félálomban állnak,
halott leveleik
után csak bámulnak.
És nem emlékeznek,
és ...
Kolumbán Jenő: Nem múlik többet
Lehet, hogy elfogynak egyszer
belőlem majd a mondatok.
Nem tudom, miféle hang lesz
az, amit még kiadhatok
magamból legutoljára.
Aztán összevarrom számat,
és meredten nézek, nézek...
Értem, hogy nincs magyarázat.
Tágra nyíló szemeimbe
nem jut el a fény...
Kolumbán Jenő: A hiány énekei
Nélkülednek nincsenek képei.
Az ürességet hogy jelezhetem?
Táguló tereim jéghidegek,
köröttem most is minden idegen.
Egy kezet kerestem életemben,
amit bátran megfoghattam volna.
Csak a semmi lebegett előttem
árnyékként, mintha hozzám hajolna.
***
...
Kolumbán Jenő: Az Isten tenyerén
Barkázik a nyárfa
bizakodó ága,
tavasz közeledtét
reménykedve várja.
Rigó motoz halkan
tavalyi avarban,
trillázó madárhang
vidámság a dalban.
Erkélyemen ülök
hallgatom a pezsgést,
szívemről lepattog
a fekete festék.
Nagyokat is dobban
- néha már m...
Kolumbán Jenő: Nem marad nyomod
Feléd terelt engem a szél
ez a bolond-bús tavaszi.
Telem már semmit sem remél
tudom, hogy nem vagy valódi.
Csak szivárvány, mi látható,
de soha nem éri kezem,
hangod sincs ami hallható.
Látványodra emlékezem.
Még szememben van az arcod,
de lassan elos...