2024-04-17
mint a fák 1
Kolumbán Jenő: Úgy, mint a fák
Megtorpan a lábam,
megállok az őszben.
Szomorú elmúlás,
veled kergetőztem.
Szürke felhőt nézek,
sárga levél pereg.
Magasba felmászó,
majd leeső gyerek.
A fák egykedvűen,
félálomban állnak,
halott leveleik
után csak bámulnak.
És nem emlékeznek,
és ...