Keszthelyi György: Ahol a holló

Ahol a holló, ott a pince.
Két méterrel fölötted állok
földhöz ragadtan.
Ide kötődtem, mint a háziállatok,
mint a lánc. A fájdalom bilincse
mint széthulló jéghegy
végigcsörög a fák között.

Az, aki fekete ruhába öltözött
igényeit is a szemétbe dobta.
Bújócskát játszik a gyökerek alján
minden cáfolattal. Talán éppen
ezért bámulok olyan semlegesen.
Mint lehúzott sorompó, az idő is áll.
Én pedig égek bőszen vagy csendesen,
mint máglyává avatott gyufaszál.

Megjelent Keszthelyi György Beszámoló a látszatokról című kötetében (Várad, 2018)

Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész
“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”