Az Oktogon sarkán ülő srác egy táblára ezt írta: Másik bolygóra gyűjtök.
Nyerő szöveg volt, sok pénz gyűlt össze előtte.
Összetalálkozom egy ismerőssel. Megkérdezi, tudom-e, hogy egy kicsi afrikai mindannyiunk közös őse. Igen, és elmesélem neki, azt olvastam, hogy testünk tömegének 93%-a csillagpor, és több milliárd éve felrobbant csillagok porából származunk.
Ezen elmélázunk:
„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk,”-ahogy a legkorábbi magyar nyelvemlékben írta egy ismeretlen.
Weöres:meg így ír.
„Fű, fa, füst
Özönvíz-táj ez, tág és szédítő
a kőkorszaknál ősibb az idő,
emlékezés sem kísér az úton-
ekképp mesélték, csak innen tudom.”
Hogy miért ez a fiatal színesbőrű került ide?
A legősibb közös ős miatt. 😀
És Göbekli Tepe miatt. Tudom, persze, hogy a mai Törökország területén van a lelőhely, az ott talált leletek felfedezése óriásit adott a tudományos világ számára, rendkívüli a talált tárgyak sokfélesége, kifinomult megmunkálása.
Ki tudja, lehet, hogy éppen így díszítették magukat, és sötét volt a bőrük színe, mint a képen látható fiatalé. Csak annyit tudunk, hogy az ő sejtjeik is csillagporból voltak javarészt, de hogy világ felé néző „képes felük” lényük legjellemzőbb része, az arcuk pontosan milyen volt, azt sosem láthatjuk meg. Nem készült fénykép róluk.
***
„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások