Olvasok. Mindent, ami az utamba kerül, válogatás nélkül, azért, hogy lássak. S látom, mennyi felesleges „termékkel” van elárasztva a kultúránk. Mintha parazita volna a termék, amely egyre nagyobb és egy igénytelenül megfogalmazott, elcsépelt véleményekben dúskáló ponyva verset vagy prózát alkot. A helyesírás is ismeretlen fogalom ezen a tájon.
A témadömping, a hatásvadászat oly mértékben elterjedt, hogy a célközönség már nem biztos, hogy fel tudja dolgozni, az olvasónak már nincs kapacitása, sem képessége a megkülönböztetéshez, annak a meghatározásához, hogy mely alkotások értékesek és melyek nem.
Ennek eredményeképp személyessé vált a „kultúra”. Személyessé vált a „művészet”. Az értékrendszer felbomlott és már nincs összetartó erő, nincs értékelhető alkotás, de mérce sincsen. A közízlés teljesen ellaposodott, ami azért káros, mert ömlesztve érnek bennünket a különböző „művészeti” stílusok. Mindeközben közízlés nélkül nincs modernizmus, underground vagy akár outsider art sem, hiszen minden művészetnek mondható.
Ha megkérdezek valakit a környezetemben, hogy mit tart jónak és mit rossznak, nem tud mit válaszolni, csak azt, hogy neki minden oké és minden szép. Ezt értük el az évezredes kultúránkkal: kezdhetjük eltemetni. Néhány remete művész jól körülhatárolt stílusokba burkolózik és ragaszkodik a világnézetéhez, aminek az az eredménye, hogy ismétli önmagát. Eredeti, termékeny művész ma már aligha található.
Kultúránknak nagyon nagy szüksége volna egy olyan trendre, amely nem a hatásvadászaton vagy a témadömpingen alapul. Egy tárgyilagosabb trendre van szükség, ahol felismerhetővé válhatna maga az érték és annak a „parazitája”. Sajnos, manapság eltűntek a korízlést meghatározó kultúremberek, vagy kiábrándultak és elhallgattak. Pedig igen nagy szükség volna rájuk, hogy a maradék kultúránkat megmentsük. Remélem, a közeljövőben nem a valódi értékünk, hanem annak elterjedt selejtes terméke fog eltűnni, megszólalnak kultúránk képviselői, és a közízlés is megrázza magát.
***
Hornyik Anna alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Hornyik Anna író, költő, alkotóművész 1969. szeptember 26-án született Újvidéken, értelmiségi család harmadik gyermekeként. Édesapja író volt. Novellákat 10 éves kora óta ír, festészettel és szobrászattal 16 éves korától foglalkozik. Verseket 2010 óta publikál. Állandó szerzője volt A Vers című kiadványnak, manapság pedig a Lenolaj.hu kulturális lapnak. Számos novella- és verspályázaton vett részt, így alkotásai több közös kötetben is fellelhetők. Témái változatosak, nem körülhatárolhatóak. Szeret tanulni, kollázsokat készíteni és verseket írni.
Legfrissebb hozzászólások