Igazán csodaszép délelőtt van itt ma. Magas az ég, halványkék, ritkán elúszik egy-egy felhő rajta, enyhén fúj a szél, a levegő kristálytiszta, az Uam hegy meredélyei és völgyei egészen különleges látványt nyújtanak a nap erős fényében. Nem kapcsoltam be még a tévét és a Twitteren sem néztem körül, most épp nem vonzanak beteg világunk történései, inkább gyönyörködöm a tájban, hallgatom a város moraját. Az elmúlt hetek sűrű elfoglaltságai között észre sem vettem, hogy a kabócák elhallgattak, hogy reggel már elkél a kardigán, hogy a nap alacsonyabban jár, hogy itt az ősz, édes almával és még édesebb körtével, lédús, fekete csemegeszőlővel, sós széllel az óceán felől, és nemsokára a hálaadás ünnepével.
***
EUGENIA S. LEE a Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában rovatban megjelent írásai
“Magyar vagyok, ami nem érdem, nem átok, egy állapot. A férjem, és így a családom fele viszont dél-koreai. Napjaim egy részét a német/holland határvidéken élem, másik felét itt Dél-Koreában. Ez alkalommal anyósom súlyos betegsége okán hosszabb időre rendezkedem be itt, a többi pedig majd kiderül. Apró jegyzeteim az itteni mindennapjaimról szólnak, ebben a városban amit Cheongju-nak neveznek, magam is most élek először.”
EUGENIA S. LEE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások