30 fok van és esik. Ugyan nem az a komoly monszuneső, de azért folyamatosan, esik és párolog a gőz minden felületről. Reggel, mikor a férjem elment dolgozni, beírtam a kapukódot a telefonomba, aztán körbejártam, mi merre itt a közelben. Közben a boltban bevásároltam a vacsorának valót és felküldettem, itt nem cipekedik senki, a házhoz szállítás ingyenes és magától értetődő.
Szerettem volna venni egy nagy, sárga héjú öreg uborkát, a férjem nagyon szereti a belőle készült salátát, én pedig finoman el tudom azt készíteni. Fáj a fejem reggel óta, így aztán nem voltam túl figyelmes, mikor a kosárba tettem. Jött az eladóhölgy, kivette a kosaramból és mondta, hogy nem elég kemény, ne vegyem meg, majd eltesz nekem holnapra frisset. Megköszöntem a figyelmességét, ma találkoztunk először, de máris belopta magát a szívembe.
Találtam egy kis malmot. Paprikát őrölnek és szezámmagból olajat préselnek. A pizzéria mellett van, Korea múltja és jelene egymás mellett békében, mint mindig. A malom előtt idős nénik és bácsik figyelik a köréjük nőtt város forgalmát, kék, műanyag székeken szemlélik az egykor volt vidék zárványait és engem, a magabiztos idegent, furcsa hajjal, fehér férfi ingben, de piacon kapható olcsó nylon nadrágban, beleillek a múlt és jövő együttesébe magam is.
A virágboltban csak kerti virágot találtam, sok itt a családi ház, nyilván azért. Hazasétáltam, kinyitottam minden ablakot és előfőztem a vacsorát. Apró és erős laskagombát tépkedtem kézzel, mert úgy sokkal finomabb, mint késsel vágva, megpirítottam fokhagymával és borssal, miközben a malomból a szezámolaj mennyei illatát fújta be az időnként feltámadó gyenge szél. Kimostam, teregettem is, persze ekkora párában nehezen szárad.
Négy óra van, kávézni már késő, úgyhogy főzök egy krizantém teát, elkészítem a vacsorához a salátákat és megfőzöm a rizst. Nem tudom ezen a héten mikor leszek soros a kórházban, de most ez így jó, dörög, villámlik, esik, él minden körülöttem.
***
EUGENIA S. LEE a Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában rovatban megjelent írásai
„Magyar vagyok, ami nem érdem, nem átok, egy állapot. A férjem, és így a családom fele viszont dél-koreai. Napjaim egy részét a német/holland határvidéken élem, másik felét itt Dél-Koreában. Ez alkalommal anyósom súlyos betegsége okán hosszabb időre rendezkedem be itt, a többi pedig majd kiderül. Apró jegyzeteim az itteni mindennapjaimról szólnak, ebben a városban amit Cheongju-nak neveznek, magam is most élek először.”
EUGENIA S. LEE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások