Csak adalékként említem, hogy az erdélyi vasúthálózat hiányosságai – a települések közötti kapcsolattartást nehezítették ugyan -, de meggyőződésem, hogy nagy mértékben segítettek a helyi kultúra megőrzésében.
Például olyan körülményesen lehet Kolozsvárról Marosvásárhelyre utazni vonattal – Kocsárdra este kilenckor ér a vonat Kolozsvárról, de csatlakozás Marosvásárhelyre csak hajnali kettőkor van -, hogy aki csak teheti elkerüli.
Kivétel a falusi utazótársam, akivel a székelykocsárdi állomáson találkoztam.
Minden rendes emberhez illően posztó ünneplőjébe öltözött, fején fekete kalappal.
Órákkal a vonat indulása előtt komótosan kiballagott a tolatópályára.
Ott felült az indulásig veszteglő üres vonatra, s miután akkurátosan kiválasztotta ülőhelyét menetirányba, s nem ablak mellé, ha netán valami városi asszony kinyittatná az ablakot, ne kerüljön huzatba.
A tolóajtóhoz se túl közel, mert azt állandóan csapkodják.
Utána kicsit fészkelődött, majd kalapját szemére húzta, s eltette magát a vonat indulásáig.
Ilyen testtartásban találtam rá, amikor leültem vele szembe lévő üres helyre.
Szilágyi Varga Zoltán: IMA
A vonathoz kapcsolódó mozdony lökött egyet a szerelvényen, ezt még érzékeltem, de utána fogalmam sem volt mikor indult el a vonat, annyira belefeledkezve bámultam monumentális, az ölében összekulcsolt hatalmas munkás kezeit.
Kedvemre nézhettem, még vázlatozni is volt időm, mert a vonat minden itatónál megállt.
Az én emberem továbbra is egy kőkolosszus mozdulatlanságával vonta ki magát a reggel fényétől megébredt és mozgolódó utasok zsivajából.
Még a fényképezésre is rászántam magam, amit tán máig sem értenek utastársaim.
Hát így találkoztam a témával.
A rajz elkészülte közben ráébredtem, hogy a munkában megfáradt kéz pihentető összekulcsolása az maga az ima. Nem kell hozzá a szó, sem az ájtatosan égre emelt szemek.
Ez a rajz díjazott lett a Magyar Művészeti Akadémia Humántapéták (2015) elnevezésű pályázatán. A gyönyörű Vigadó épületében volt kiállítva vászonprint formában, és egy későbbi kolozsvári kiállításon lába kelt.
Az Akadémia pótolta a másolatot, ami méretbe és anyagába is különbözik az azóta magántulajdonba lévő eredetitől.
Végül én is összekulcsoltam a kezeim és megvásárolták a rajzom.
***
Legfrissebb hozzászólások