Az egész világot láthatom, nem vágyom bejárni a földet.
A világűrt közelről szemrevételezhetem, nem vagyok kíváncsi a csillagokon túlira.
Mind többet ismerek a föld, az ember történelméből, egyre kevesebb újdonságot mond, és már alig foglalkoztat, mire képes az ember.
Öregszem, kevesebb a kedvem. Pld. beleártani magam a világ dolgaiba.
Az a szikra, ami két ember közt kipattan, még érdekel. Az a szeretetnyi érzésfoszlány, ami megragadja a szívemet, egy pillanatra. Még ha ki is ejt utána kezéből. Egy pillanatra.
Ezért érdemes.
Hogy mit?
Ja, ja.
Élni.
*
2017-04-24
Nászta Katalin alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Nászta Katalin alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások