Mindig elsőként érkezem. Apró mozzanatok következnek, befutnak a többiek is, kávéval, teával igyekszünk elindítani a napot, kedélyes kortyolgatás közben mindenről szót ejtünk. S. szeret főzni, olykor elszakadni a megszokott ízektől. A minap felveti, hogyha ki lehet rántani a sajtot, ideje volna kísérletezni más tejtermékekkel is. Nosza, mondom, mire gondol vajon, de kérdezetlenül is kifejti mindjárt, hogy túróra. Sőt, még inkább körözöttre.
Naponkénti teázás, kávézás közben újra és újra visszatérünk erre a valamire, más egyebek megtárgyalása mellett. Halkan, nyugodtan megvitatjuk, hogy készül a körözött, mit kéne vele tenni, hogy panírozni lehessen. Agyviharaink csendesen támadnak naponta, felvetem, hogy talán lehetne ordával dolgozni, vagy érett juhtúróval. Másnap, ahogy sétálok befelé, eszembe jut, nem is kéne mást tenni, mint venni egy csomag juhtúrót, errefelé bryndza van írva a csomagolásra, és jól lehűtve, akár egyben, vagy vékony szeletekre vágva talán egész könnyű volna panírozni, újabb ízek végett lehetne a panír valamelyik összetevőjét fűszerezni, előállok evvel, S. azt mondja, nem ő inkább körözöttben töri a fejét, de az készülhet akár juhtúróból is, só már nem is kell bele, hisz alapvetően elég sós, jól le kell hűteni, akár formába helyezve, és ha elég hideg, szeleteljük, óvatosan panírozzuk, és kirántjuk.
S ekkor megszólal a nő, I. szerint ez afféle gyermeteg, férfias pepecselés, egyszerűen vegyünk körözöttet a boltban, és ne évődjünk főtt ételen, hanem együk meg szépen pirítósra kenve a körözöttet, és kész. Még annyi edényt sem koszolunk össze, mosogatni sem kell szinte.
Csöndesebb napok következnek. Csak a fejemben jár egyre, s a végén az alábbi lassan formálódó recept alakul ki:
Bundás körözött
Hozzávalók: nagyjából fél kiló juhtúró, mindaz ami a körözötthöz kell, lássuk csak: tejföl ízlés szerint, fűszerpaprika, apróra vágott főzőhagyma, kevéske köménymag, esetleg mustár, (S. ötlete, én magam még sosem tettem körözöttbe mustárt), s el ne felejtsem, most olvastam az interneten, csipetnyi, mondjuk gerezdnyi fokhagyma.
A túrót a tejföllel jól kikeverjük, hozzáadjuk a többi összetevőt, jól kikeverjük, míg kellően krémes nem lesz. Ha itt elfogy a türelmünk, pirítósra kenjük és tejjel elfogyasztjuk.
Ha egyébre vágyunk, s van kedvünk pepecselni, akkor jó pár órára erős formába helyezve hűtőbe tesszük, közben hagyományos panírozáshoz készülünk: előveszünk három mélyebb tálat, vagy mélytányért, s beleteszünk az egyikbe lisztet, a középsőbe tojást, a harmadikba zsemlemorzsát. A kellően lehűtött, és így keményebb állagot elnyert körözöttet kivesszük a hidegről, óvatosan szeleteljük, nem klopfoljuk, hanem panírozzuk, és olajban, lassú tűzön kisütjük. Az eredmény akkor jó, ha a körözött kap egy szép kérget, de finom, szelíd vágáskor halkan roppanva mintegy lassú patakként kiereszti tartalmát, akárcsak a jól elkészített rántott camembert.
A köreten még töröm a fejem, de várom a javaslatokat, lehet ez afféle közösségi étel is. S várom az alkalmat, amikor kellő kedvvel és kedéllyel elkészítjük, és jóízűen elfogyasztjuk. Mert jó az egyedüllét, vagy hosszú séták folyamán kitalálni ilyesmiket, de még jobb együtt megvalósítani.
Addig meg kávézunk, teázunk, s míg kedélyesen elkortyolgatjuk nemes nedűinket, a világ folyását félretéve hasonló szelíd „őrületekkel” fejlesztjük a képzelőerőnket. Talán megtanulunk főzni is.
Magam részéről legalábbis. S. már tud, amikor hagyják. I. meg nem érez hozzá kedvet.
Legfrissebb hozzászólások