2024-04-17
január 2017 (10)
Gergely Tamás: A SZÓ
”Össze kellene gyűjteni – mondta a komája – amiket nekem mondasz.”
Címet is ajánlott hozzá: ”Vadmalac kinyilatkoztatásai”.
”Túl hosszú” – válaszolt Vadmalac.
Válaszával nem lohasztotta komája kedvét, nem elhallgatott az, csak kereste a jobb megoldást.
Azal...
Shogór Susana: Elbocsátó, szép sms
játszod a jókedvet
bohócként harsánykodsz
laza vagy mint egy rongybaba
eszeden nem jár túl senki
autód fekete merci
tudom nem értesz semmit
a színfalak mögött
laza lényed csupa görcs
engem nem érdekel
autód a fekete merci
egyszerűen unlak
ennyi...
Bábel Antónia: Sárréti álom
Kicsi házak, hosszú kertek
Hívogatnak, ide gyertek!
Vastag falak, kis ablakok,
Ős almafák! Itthon vagyok.
Dohos szagú, tiszta szobák,
Itt születtek, s mentek tovább.
Sár kemence plafonig ér
Ott sült egykor lángos, kenyér.
Réz kilincsen század pora,
Dé...
Kovacsics Zsuzsanna: Merengő
Hullámpapírt hordoz a szél
kicsomagolom az életem
darabjait egyenként
hogy ne sérüljenek
a helyükre teszem
óvatosan selejtezek
mert egyszer régen
egy hirtelen támadt
indulat hevében
kidobtam a leveleidet
igen, az összeset
a fényképedet sem kíméltem...
Jóna Dávid: Ha dohányoznék, mindig mástól kérnék tüzet
Ha dohányoznék, mindig mástól kérnék tüzet. Az arcokat figyelném, s az utcán kiválasztanék egy szimpatikus valakit, aki megállna, nyújtaná-gyújtaná a gyufát, öngyújtót… inkább a gyufát, annak hangulata van, én kissé előre hajolnék, lassan méltóságteljesen szív...
Keszthelyi György: Jellegek és jellemek
Annyi kérdőjel, faggatózás,
hogy miért így, miért nem amúgy,
én meg csak lábatlankodom
kedvetlenül vagy áhitattal,
segédmunkása vagyok a szerelemnek
egy becsületsértő reneszánszban.
Nem átejtés ez, sem mesterkélt szerep.
Van, aki dalol, van aki kertet...
Gergely Tamás: TÖLGY
Vadmalac felébredt, kipihentnek érezte magát, moccanni sem akart. Úgy érezte, egy az ággyal. Lába, s egyáltalán deréktól lefele egybenőtt vele.
”Olyan vagyok, mint egy fa. Mint egy tölgy például” – ezt gondolta.
Mellső lába azonban szabadon mozgott. ”Ja, eze...
Bábel Antónia: Vándor
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Egész életében az utakat rótta. Városról városra járt, faluból faluba tévedt. Ha nem akadt, ahol megszálljon, kint aludt az erdőszélen, vagy a templomtoronyban, ha megtalálta a sekrestyést vagy a papot. Közb...
B. Tomos Hajnal: MINT MIKOR FÖLDET ÉR
Mint mikor
hosszú zuhanás után
földet ér a hópehely:
hazaérkezel.
Megmerülsz a legismetebb
föld illatában,
eléd jön a kert száz színben
párálló tenyészete
s mint kiben hirtelen
lángra kap a szomjúság,
ajtókat társz,
enyhet szívsz a függöny
lenge se...