Vadmalac szerint valami lezárult – itt: bennünk, körülöttünk. Ha lesz folytatása életünknek a Bükkben, akkor az egy másik élet lesz. Nem a régi.
Karjával kört formál, úgy érzékelteti az összegyűlteknek, mire gondol. Olyan a körbezárt tér, akár egy vulkánnak a krátere. Jobb mancsa mutatóujjával még jelzi is, hogy ott zárul be a kör.
Felnéz közönsége felé, ki is böki: ”Kráter”.
Komája veszi a lapot, rémülten dadogja:
”Csak ki ne törjön…!”
A vulkán, nyilván, arra gondol.
*
Legfrissebb hozzászólások