Márffyné Horváth Henrietta: Közönyösen

A közöny belénk ivódik csendesen,
akár a borfolt a terítőbe, s szennyesen
küzd tovább a talmi léttel.
A közöny nem hisz, így sosem térdel,
magasan jár és nem nyújt kezet.
Jó építész, falat emel, melyen nem lát át a szemed.
És persze, nem gyógyít a közöny,
orvosi köpenye kopottan lóg egy szögön.
Unalmában elhagyja a házat, hazát,
csak a gazdatesten kívül keresi igazát.
Majd visszatér, újra élősködik, s végleg
elkönyvelhet minket lelki veszteségnek.