A közöny belénk ivódik csendesen, akár a borfolt a terítőbe, s szennyesen küzd tovább a talmi léttel. A közöny nem hisz, így sosem térdel, magasan jár és nem nyújt kezet. Jó építész, falat emel, melyen nem lát át a szemed. És persze, nem gyógyít a közöny...