Kovacsics Zsuzsanna: Ébredés

Fényesen árad
a hajnal
áttetsző fátyla
selyem szemfedő
rásimul a testemre
hideg érintése
felébreszt
egy ideig még
fogva tart
az álom képzete
majd elillan
a semmibe
aludnék még
de mellemre ül
a fájó gondolat
elhessegetném
de marad
az ablakban nyíló
kaktusz virága
csendben elszárad
s az alatta lapuló
hétköznapok
borostás valósága
ráébreszt
hogy ez itt
nem az álmok világa
a függöny mögül
harsányan
rám köszönt
a kelő nap
vörös korongja
felkelek
a konyhát betölti
a kávé illat
kezdődik a nap.