Gergely Tamás: LEBEGETT

”A föld felett lebegett!”, mondja Vadmalac. S mert komája nem szól ugyan, de lerí az arcáról, hogy kételkedik, így folytatja: ”A saját szememmel láttam.”
Patájával a szemöldöke felé kap, hogy nyomatékosítsa a szavait. És elmeséli még egyszer:
”Bejött a lakásba, majd megállt előttünk, és felemelkedett. Könnyű volt, mint egy lepke.”
Hogy nem hittek neki, belső válságot idézett elő Vadmalacban:
”Ilyen barátaim vannak! Nem hisznek nekem.”
Legyintett a baljával.
”Na mindegy.”