Félni a pőreségtől és lesni azt — egy kaptafára megy. A nyarak átkozottak. Sárga trikómon fekete szám. Csíkos trapéznadrág. Úgy érzem, vagányul öltözöm, de hol vagyok még a meztelenség vagányságától. Mindenütt béke, mindenütt posvány, sehol a meztelenség. A vörös csillag tiltja, üldözi és bünteti, a fekete kereszt tiltotta, üldözte és büntette a meztelenséget. A meztelenség, mint egy görög madár, lányhangon énekel. Legjobb barátnőm is milyen távol áll a meztelenségtől. Nem mindenki van így vele… nem mindenkinek a barátnője.
Elalvás előtt hangokat hallok. Olvasólámpát gyújtok. Piszkozatfüzetbe lejegyzem a hangokat. Egyik szó, egyik kifejezés a másikból nő ki, mint a végtelenoszlop elemei. Másnap a hangokat elolvasom: vagány vajdasági versként élnek bennem tovább.
Rám bízzák unokaöcsémet. Elviszem a játszótérre. Ő négy éves, én huszonegy. Van egy földgömb kékre festett vascsövekből szerkesztve. Délkörök és hosszúsági körök. Ott(,) benn, a földgömbben mondani kezdem neki a mesét. Gyermekek gyűlnek a földgömb köré, s egy demens öregasszony is. Körülállnak, mint egy prófétát. Megrettenek feltűnésemtől és kimászunk a földgömbből.
Talán mustársárga a lencsealakú gyógyszer. Azt kell bevennem. Nem tudok elaludni tőle. Az tette be az ajtót. Tegnapelőtt sem aludtam, tegnap sem, ma sem. Holnap se fog menni. Irány a rövidéltű barátnő. Nála sem tudok elaludni. Etet, mint a madarat, Pilinszkyt olvas fel. Kora reggel kopácsolás. Tudom már, hogy keresztfát ácsolnak. Mintha a reggeli zsivaj kvintesszenciája a mennybemenetel lenne — szánalmas aprópénzre váltva. Reggel a barátnőm férje vidámkodó Beatles-számot tesz fel. Kolozsvár, Györgyfalvi-negyed, 1976. szeptember 11.
— Ma sem aludtam — újságolom vidámkodva.
Hívjuk a taxit.
Sárga-fehér-fekete csíkos ing a rendelőben.
***
Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.
Cselényi Béla alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán.
CSELÉNYI Béla: 1955. április 4-én születtem Kolozsváron. A mai Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanultam 1962-től 1974-ig. Ezt követően Kolozsváron voltam játékgyári munkás, helyettes segédkönyvtáros, munkakönyv nélküli tejkihordó. A Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, vezetője voltam a ’70-es évek közepétől annak megszűnéséig. A Magyar Műhely munkaközösségének tagjaként sokáig az avantgárd alkotók közé soroltak. Erdélyi létemre, a vajdasági Új Symposion szerzőgárdáját tekintem mestereimnek, elsősorban Ladik Katalint és Tolnai Ottót. 1987. december 23. óta Magyarországon élek. 1988—2007. között a Magyar Rádióban, 2007-től a Magyar Távirati Irodában sajtóarchívumi, illetve adattári dokumentátorként dolgozom. Eddig hét verses könyvem és egy rövidpróza-kötetem jelent meg.
Cselényi Béla szerzői odala: http://cselenyi.atw.hu/
Legfrissebb hozzászólások