2024-12-24
vers 10
Ványai Fehér József: Ködös teher
Vérem hidege, kegyelmes
Tiszta Élet, ének – élek.
Sírkövek hadserege
Kezét kinyújtja téglagyár
Kéménye felé, fölé.
Mint róka a romok között,
Áldozatára vár bennem
A megátalkodott ösztön.
A romlás tanúja vagyok,
Kiönti búsulását rám
Az Úr, az Idő. Íté...
Sárhelyi Erika: A nő, ha ötven
A nő, ha ötven, már borrá érett
benne sok-sok leszüretelt pillanat,
nem fut el, ha szembejön az élet,
megéli még, ami eddig kimaradt.
Nem lázad már mindig, mindenáron,
de karbantartja fakuló szárnyait,
s ha menni kell, megy át száz határon,
hisz’ még ma...
Albert Zsolt: Neked írok nehéz szavakkal
Neked írok
nehéz szavakkal,
szerelmes betűkkel,
s remegő ajakkal
ismétlem magamban
emlékem ne tűnj el,
felvéslek arannyal
vergődő szívemben
százezer lakattal
őrizlek hitemmel...
...hűsítő patakban
úszó zöld levélen
vidd tovább sóhajom
s röppenjen ...
Márkus László: Egy felmosórongy vallomása
Kedves néni a gazdám,
velem mossa fel a gangot,
száradni a korlátra terít.
Olykor leejt a másodikról,
de nem panaszkodom,
mindig lecsoszog értem,
valaha jobban megbecsültek.
A kedves férje hordott
snájdig flanelingként.
Megbámultuk a nőket,
ők meg en...
Keszthelyi György: Évszakra öltözöl
már március és annyi
hétköznap - mind a nőké
hatalmasakat ásít a tavasz
kiköpné a hóembereket
végre - ajtót nyithatna
tárhatna tágra a sirályoknak
hideg magányomban ülsz
fekszel menni nem akarsz
mint aki nem érzékeli
a ruha és a hús kopását
most éppe...
Paulovics Tamás: NINCS IDŐM
Hajnalra ébredve riadót dobolt
bennem mélyen az óra: tik-tak,
tik-tak, mindjárt hatvan leszek.
Nincs időm már csak a jóra.
Néhány józanító reggel.
Két zölden lángoló nyár.
Egy nagy pelyhű puha tél.
Riadót dobol bennem az óra,
nincs időm már csak a jóra...
Cselényi Béla: kék heg az égen
szorongat a tavasz
hívatlan napfényével
tépelődéseim
háttérzenéje madárfütty
az utca napos oldalán
már lekapom a sízősapkám
s hirtelen rám nehezedik
a télikabát súlya
teljesen mindegy mi foglalkoztat
tavasszal mint fióka a repüléstől
úgy kezdek rette...
Mórotz Krisztina – Nyírfalvi Károly: Vincent és a vég
2.
A kép jelen idő. Egyetlen örök
hasíték a déli napból. Varjak
támadnak rá, visznek ecsetet, vásznat,
szót mondatot. És fest tovább, végül
címet ad neki: Varjak a gabonaföld felett.
Rossz jelek. Szörnyű előjelek. Érkezőben
a vég. S bár nem akar, mint...
Kapui Ágota: Mosoly-vers
Ligetvári Istvánnak
Valami úgy hasítja szét az arcomat
mint éles kés a görögdinnye húsát
valami ismeretlen sáv szalad a számon
és körbefutja földgömbnyi fejem
és izzó csíkot húz maga után
mint egy letépett ragasztószalag
mint gézcsík nyoma vörös horzsol...
Keszthelyi György: Halk apokalipszis
Ez nem a pokol: valami több --
Fehér madarak szédülnek a kútba,
Ott pihegnek a szikkadt mederben,
Ellensúlyoznak egy fekete pontot.
A kőkáván megpihen az Isten -
Ahova lenézel: akár a hó,
Akár a szárnyak jégvirágai -
Igent bólint a halk illúzió.
Ah...