2024-12-24
vers 10
Nászta Katalin: Tér-Idő-lapát
ráülni megint sokadjára
az idő mindig mostanjára
erre is kell külön érzék
hogy tudd ma épp mi a dörgés
mely század szeletében élsz
mennyit szelhet kenyérből a kés
hosszú sorba kerül a hús
hova vezet a vasút
és a sínek
kik rombolnak, mit építenek
mit ...
Bátai Tibor: Lombok és rügyek [túl a szavakon]
Mikor máskor, ha nem azonnal?
Elszáll az utolsó alkalom,
hogy megtöltsd őket tartalommal,
s túlléphess végül a szavakon.
Beérni most ennyivel kéne.
A pohár tele már nem lehet.
Attól a teljesség igénye
még nem délibáb, hogy így esett.
Lombosodik a nincs...
Paulovics Tamás: JÓ VOLNA
Prémet növesztenék magamra,
tollakat, vagy torz pikkelyeket.
Jó volna állati létbe süllyedni,
az állatok tudatlanok és boldogok.
Csak éhesek és szomjasak.
Szívük megfeszítve nem ragyog.
Csak sodródnak lenn a mélyben,
lépegetnek az erdő sűrűjében -,
vag...
Ványai Fehér József: Tékozol, konzervál
Víz tetején legel a köd,
Múltjából áthajol hozzám
Tegnapi magam – csont sovány
Tanú, egyszerre áldozat.
Zűrzavaros világképlet
Űz el, kötöz és oltalmaz,
Isten erdejében vadat,
Rejtekem csak vékony idő.
Tűzzel-vassal maradhat meg,
Ki tékozol, konzervál...
Németi Rudolf: AHOGY A SZÓ
A hasonlatok közei.
Találkozások éje-napja.
Ahogy a part mind távolibb.
Ahogy te állsz ott elhagyatva.
Ahogy a szél, a fény, a víz.
Ahogy a só kiüt az arcon.
Ahogyan pereg, az a nesz.
Azt én már mindörökre hallom.
A leheletnyi koppanást.
A közöket...
Jagos István Róbert: Gazdatest
Ponttá sűrűsödtek a pillantások.
Íriszek vesznek el két érintés között
Megértem én, persze nem úgy, mint mások,
bénult gazdatestként éppen csak működöm.
Recsegve szakadnak kötelek, inak.
Szemrebbenés nélküli árokban fekszem.
A távolban gyermekek, nők, ...
Fellinger Károly: Különálló
Valóságunk a
szárnyaló vad képzelet
kakukktojása.
Isteni gyarló
sorság kifürkészi az
emberi belső.
A titok fénye
elvakítja az álom
fekete szemét.
Világi költők,
a jelöletlen nemlét
bennszülöttei.
***
Megjelent Fellinger Károly Külön bejárat című v...
Hajnal Éva: Itt
Itt
szép
nem beszélni
semmiről, csak
hallgatni mind a csendet.
Legalább szívünk ölelése.
Szárnyalásunk messzi végtelenbe.
Zongorafutamok legalább.
Egy chanson, szomorú.
Érintés a szélben.
… s csendben,
ketten
itt…
***
Hajnal Éva alkotásai a L...
Oláh Tamás: A pénz, a pénz
Sárga érc pengése,
ez volt régen
a csodás dal,
hitte sok fösvény
nála nincs szebb zene,
nemes fényességében hatalom,
rang, dicsőség ült;
ma néma pin-kód őrzi
kincses ládádat,
arcod az árfolyam
bódulatában tüzel;
próbája ez a kapzsiságnak,
egyre szo...
B. Tomos Hajnal: SAJNÁLKOZÁS
Szavak sorjázása,
mint véletlen ejtett
ecsetvonások
a valóság vásznán,
kibogozhatatlan ágak
üstöke egyre távolabb úszó
egek hínárjában -
szavak sakkjátéka
mint a nyelv kenyerén élők
mindennapos hadakozása
a tollra bízott örökkévalósággal.
Lettem...