vers 10
Lövei Sándor: TAVASZI DOMBORZATON
* Péreli Zsuzsa Kárpitművésznek *
Zöldre ért tavaszi domborzaton,
a szálak özönébe szőtt fák hegyeket kísérgetnek.
Utak futnak bele a gyapjú puha horizontjába,
keskeny-szürke medrük ködös messzeséggé olvad.
Ott vagyok a képen fa lettem,
lombom durva drap...
Szekeres Nóra: TÖRVÉNY MONDJA KI
Hűvös és kemény az égbolt,
vékony, merev üvegfala
ívben megfeszül --
egyetlen apró koccanás és
törni fog.
Mérhetetlen, hideg üressége
áradva hömpölyög majd
a mindenség zeg-zugos lankáin.
Helyére könnyű, meleg
áramlat érkezik –
talán egy gazdátlan sóh...
Para Olga: ÖSSZETÖRT SZÍVEM BÚSAN KESEREG
„Oh! ha leszállnál a magas égből
S lelkem akarnád vídítani,
Könnyem, mely most hull sűrűn szememből,
Nem volna tovább mért ontani.”
( József Attila )
összetört szívem búsan kesereg
mert drága Fiam már néma halott
azóta szívem meg-megremeg
fenn mag...
Cseke Gábor: Petőfi utánérzés
mintha már éltem volna egyszer
és éppen itt
a lélekvándorlás klasszikus esete
lennék pedig csak annyi történt
hogy a föld kerek és úgy pörög
velünk hogy hol lent hol fent
örökké ott legyünk ahol
történik valami
tatár labanc sztyeppei lovas
hegyentúli ...
Lövei Sándor: KÖRBEVESZ A HÁZ
Körbevesz a ház,
mint csigát a mész.
Keringő vérem néma köreitől,
nem dobol
nem lüktet a testem.
Itt megleltem a csöndem,
a tető könnyű fölöttem,
ellakom alatta,
mint a csiga néha kidugom a fejem a napra.
A házam nem hagyom el soha,
cipelem mindenhov...
Kapui Ágota: Asszonyhangra
Éjszakádat én virrasztom
ébredésed megriasztom
ha kihűlt a kezed-lábad
hozok forró vizes tálat
felhevítem minden éjjel
tenyeremnek melegével
ujjaimnak parazsától
mint tűz a borókaágtól
úgy fénylik fel szíved tája
mint a pokol kénes lángja
mellkasodna...
Lövei Sándor: ABLAKON KINÉZVE
A sár fekete aranyában dagonyázó bokrok,
piszkos madártollakat virágoznak áprilisra.
Az ablakon kinézve
az évszak sem biztos,
Tavasz van?
Szíveden nem látszanak
a rügyek lőtt sebei.
Lövei Sándor költő
1975-ben született Püspökladányban. 199...
Bánki Éva: ÁPRILIS 13. CSÜTÖRTÖK
Még korai, még reménytelenül
korai ez a tavasz. Pedig a forró szél
a szőlőtőkék közt beleakad a hajamba,
és én viszem magammal a városba, mint
egy összepöndörödött levélkét. Nem is kell
a harisnya – ez a fényes békabőr – letépem
magamról, milyen álnok, m...
Cseke Gábor: Ismételt tavasz
már szinte megpendült minden
a virágokat is kiültették
a melegházakból
valahol
a nagy tavakon túl
a gesztenyék kinyíltak
a bukdácsoló jégtáblák felszívódtak a ragyogásban
a rügyek ó a rügyek
mily bódultan feszültek
amikor visszatért a hó
az áprilisi ...
Paulovics Tamás: NAGYANYÁM
Lázas voltam
és tizenhárom éves.
A tenger íze
szivárgott le torkomon.
Nagyanyám
- elmúlt már nyolcvan -
ágyamhoz jött,
hűvös, öreg kezét
homlokomra tette,
egyszerre minden
könnyű lett és szép.
És mély álomba
sírtam magam.
Paulovics Tamás...