2022-08-13
vers 10
Kapui Ágota: Asszonyhangra
Éjszakádat én virrasztom
ébredésed megriasztom
ha kihűlt a kezed-lábad
hozok forró vizes tálat
felhevítem minden éjjel
tenyeremnek melegével
ujjaimnak parazsától
mint tűz a borókaágtól
úgy fénylik fel szíved tája
mint a pokol kénes lángja
mellkasodna...
Istenes Tibor: Kanál lettem
Beköltöztem abba a csuporba, ahonnan a mézet csókolta a szád,
Csónakként lebegtem az édes semmiben...
Aztán kristály lettem a szád szélén,
Nem hagyhattál ennyiben...
Kanál lettem a kávéd forró észlelései között,
Kavartam benned a koffeint és a reggeleket,...
Melyik magyar költő írta a Mademoiselle című verset?
Mademoiselle Párisból jött mihozzánk
Mademoiselle, szegény,
Kopott volt, színtelen, nem izgató, mint
Az eldobott regény.
A gyárban s a Moulin de la Galette-ben
Ifjúságát otthagyta már,
S eresz alá vergődött Budapesten
A kis fakó vándormadár;
Sóhajtozot...
B. Tomos Hajnal: FÜGGŐHIDAK
(A Magyar Költészet Napjára)
Valaki megteremtett bennünket,
(vagy csak életben hagyott)
pacaként lapító pontokat,
keszeg zárójeleket,
hajukat lobogtató,
labdaorrú kérdőjeleket,
mint özönvízből kibukó
szétszórt szigeteket
és ránk bízta, hogy
szavakat ...
Nászta Katalin: Hazafelé
a költészet ünnepére
(„mi legyen, ki költő?” Borcsa János)
***
költő az legyen, mi népe
mondá egykoron egyikünk
de ha az a nép szét van tépve
a költő lehet egy velünk?
honnan van ő, ha nem belőlünk?
és kinek dalol, ha nem nekünk?
mondhatjuk-e magunkró...
Jóna Dávid: A tavasz
Tavasz 1.
Kicsorog a tél az ereszen,
a domb ívének zöldül palástja,
arcot melenget a napsugár,
a hirtelen-fény a szemet bántja,
olyan az ember mintha szalutálna,
ahogy a határban a messzeséget nézi.
Illékony sóhaj, felszisszen a föld,
levéltölcsérben h...
Márkus László: költészetnapi széljegyzet
minden versem
csupáncsak álom
én mégis megpróbálom
karakterekbe zárni
újra meg újra
megformázni
majd fellövöm
fészbukfalamra
szárnyalj velem
határtalan a képzelet
akár vad vágyaink
melyekről titkon
ábrándozunk itt-ott
ha múzsánk
olykor ránk kacsi...
Cseke Gábor: Ismételt tavasz
már szinte megpendült minden
a virágokat is kiültették
a melegházakból
valahol
a nagy tavakon túl
a gesztenyék kinyíltak
a bukdácsoló jégtáblák felszívódtak a ragyogásban
a rügyek ó a rügyek
mily bódultan feszültek
amikor visszatért a hó
az áprilisi ...
Paulovics Tamás: NAGYANYÁM
Lázas voltam
és tizenhárom éves.
A tenger íze
szivárgott le torkomon.
Nagyanyám
- elmúlt már nyolcvan -
ágyamhoz jött,
hűvös, öreg kezét
homlokomra tette,
egyszerre minden
könnyű lett és szép.
És mély álomba
sírtam magam.
Paulovics Tamás...
Rafi Lajos: Feleségemhez
Ahogyan ütöm s tűröm a vasat,
Ahogy a bádog tűrődik kezemben,
Úgy érzem, őrzöd mozdulatomat.
Apró tested, mely csodákra képes
Sodor magával, mint egy áradat.
Nem vagyok rab, mégsem vagyok szabad.
Ujjaim közt, ha megakad egy fűszál,
Hozzád hasonló, vékon...