2022-08-13
vers 10
Szuhay-Havas Marianna: Tű és cérna
A közös idő bármit ellophat,
lehet a világ üres műterem,
az a több, meg más majd el is kophat,
ahogy elfogyhat életfűszerem,
ha millió darabra szétesem,
és tudatmorzsák szúrnak élesen,
esszenciád vakon nem keresem,
akkor úgy ölts magadhoz: végesen.
***...
Keszthelyi György: Föld-vitorla vászon
föld-vitorla vászon a fedőlapon
elképzelem az antianyagot is -
A toronyóráról mese-szív csüng alá,
kocka-szabású homokszoba-lépcsők.
Két gótikus ablak téglákba épülve...
madár egyensúlya az ősi címeren.
Nyári bárányfelhők között óvatos angyal.
Integet n...
Kapui Ágota: Nyári éjszaka
Suhan az árnyék, kuporog--
lámpást gyújt rá a gazda-hold,
- Megvagy!- vakkant rá vén kutyánk,
feszül a szíj, és ránt a drót.
Ugrik az árnyék, menekül,
utána kapnak ágkezek,
kötélen száradó ruhák
ujjuk lógatva lengenek.
Tűnik az árnyék, elszelel,
riadv...
1843. június 8-án született SZÉLL KÁLMÁN (lánykori nevén: MOSZKVA TÉR)
Felesége Vörösmarty Ilona volt, a nagy költő leánya. Emlékezzünk tehát rá a nagy költő egy kedves versével.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY: A SZERELMES
Hasztalan van olvasásom,
Nyugtot nem lelek;
Munkátlan toll áll előttem
S puszta levelek.
Minden szónak kezdet...
Cseke Gábor: Tapló és kova
háborúk
taplója
szikkad a kályhán,
romlik az alvóban a vér
kipirulva lesiklom lécem puha fáján
karcsú nyomom a hóban – szakadó kötél
hevítő bunda
hűvös visszájára fordul,
szelíd éjjeli tűz
fogát növesztve ég
s mind, ami érthető, csöndes nyugalmat érl...
Keszthely György: Miatyánk
Mi atyánk, ki vagy a hegyekben,
völgyekben, vizekben,
izzadtságban és leheletekben,
legyen meghittebb a te lakhelyed,
nőjön meg a te méhkasod,
tedd láthatóvá virágos mezeid,
szaporítsd porzóid, polleneid,
fércelj össze tűlevelekkel,
ha szakadozni...
Nászta Katalin: Madárvers
vasárnaponta kiülnek
a verebek a drótszálakra
és ficsegnek és fecsegnek
mint akiknek nincsen más dolga
mit tudjátok mit mondanak
a madár is viszi a hírt
ha úgy adódik meg is hozza
csőrére hull valahol kint
az ég alatt felhők öléből
kiszotyogó aznapi m...
Jóna Dávid: Újhold
A férfi megérkezik.
A nő széken ül, ölében gyűrődő ruhájának redőit simogatja.
A kupolateremben erősödik a dobogás. Félhomály van.
Megdermed a cukorszirup. Mi lesz most?
Az ezerszer elképzelthez képest minden más.
Mindig így van.
A vaskapu nehéz ajtószár...
Paulovics Tamás: Ébreszteni a madarakat
Riadok, ébredek, indulok.
Közel már, de még nincs
itt a pirkadat.
Várnak a platánok, a hársak,
a fenyők, a tölgyek és a
mocsári ciprusok.
Vár a kicsi folyó a híddal,
a Liget, a ligetben
a kerti padok.
Vár az uszoda a vigasztaló
hűs vizével....
Ezen ...
Kapui Ágota: A végén
Ha megkérdeznéd, eltűnt éveimből
a hűlt jelen fegyelme mit hiányol,
a hiányérzet kínzó szomjúsága
mit hozna vissza még az ifjúságból:
Az érintések múló éjszakái
s a kétségek közt sívó nappalok,
a várakozás hosszú délutánja,
s a szerelemre nyitott ablako...