2024-12-23
vers 10
Szente B. Levente: Elég
Láttam remegni szemérmes pipacsokat,
a férfiembert, szemeit törülgetni, elvérezni rózsát,
összekovácsolt sorstalanságban a mindent felemésztő tüzet,
csöndes partokkal ölelkezni a locsogó vizet.
És jött velem szembe tarka rét,
rőt mező, virágillatú asszony...
Márffy-Horváth Henrietta: Gyereknek lenni azért jó
Gyereknek lenni azért jó,
mert reggelente apu visz iskolába,
anyu csak integet az ablakból,
közben rummal issza a kávét, mert mindig fáj a lába.
Gyereknek lenni jó,
mert van sok barátom,
így sokan osztozunk a félbehagyott uzsonnákon.
Gyereknek lenni jó,...
Shogór Susana: Napszakok
nem nézel rám
csak a kezemet fogod
látjuk a felragyogó
hajnali napot
délben a dombtetőn
illatos füvek között
csendben talál a nap
mikor mélykék kupoláját
fölénk borítja az éj
akkor sem szólunk
minden szó kevés
Sógor Zsuzsanna költő Balassa...
Sapa Brown haikui
egész nap repkedsz
a lámpa körül te légy:
- mondd, nem unod még?
*
van, ki egyedül
van, ki meg párban élne
- én csak boldogan
*
telihold fényben
terítetlen asztalnál
hinni tanulok
*
hitem határos
majdnem egyidős velem -
vétkem én vétkem
*
bocsá...
Sárhelyi Erika: _Majdnem parafrázis_
Jó pár éve szeptemberben...
Melyik év volt? Elfeledtem -
kacat
adat,
épp e napon megszülettem,
s azóta se értem tetten,
időm
midőn
lop meg engem minden évben,
s rajzolja át tükörképem -
kemény
e tény.
Harminc fölött elborzadtam,
atyaég, az mindjár...
Fellinger Károly: Kópé versike
Nagy a meleg,
tikkasztó,
szerencsére
nincsen hó.
Kinek lenne
kedve arra,
hogy a havat
lapátolja?
Ebben a nagy
melegben,
hamar fárad
az ember.
A hóhányás
kemény munka,
szorgos gyerek
is megunja.
Megjelenik Fellinger Károly: HULLÁMVASÚT című vers...
Sapa Brown haikui
ködös reggelen
lábam elé hullt levél -
kabócatetem
*
harmatos fűszál
görbül egy szöcske alatt
tornázni tanul
*
száraz homokban
eltévedt minták - sirály
egy haikut írt
*
tisztán hallani
ahogy kint a szél suttog
faleveleknek
*
a hegy lábánál
set...
Hajnal Éva: Ringató
Már ősz van és csak csordogál
és fátyolos a félhomály
és szórt arany a fák alatt
csak röpke csókot hint a Nap
és zúg a szél és zengenek
az égen szürke fellegek
egy régi dalt mi itt maradt
a lombjuk vesztett fák alatt
és búg a dal a szép zene
és táncra...
Sárhelyi Erika: Augusztus végi dal
Még nem lehet, még nem mehet,
nekem még tartozik a nyár,
elbliccelt néhány részletet,
és most feloldozásra vár.
De nálam soha nincs hitel,
én kamatostul számolok,
anélkül nem engedem el,
hogy hozzátegyen pár napot.
Egy napot kérek, hogyha fújt,
egyet,...
B.Tomos Hajnal: OLYAN VOLT
Olyan volt ez a nyár,
mint mikor valaki
kitárja az ablakát
és világgá kiáltja:
„senki nem juthat sehova” !
Utána megálltak
röptükben a méhek,
zölden maradt a szilva
és a vak cipész kampósbotja
félúton belefúródott az aszfaltba,
mint egy fehér kérdője...