1/Összeállításotok a Magyar Költészet Napjára ebben az évben a József Attila költészetével való találkozást választotta témául. Kérdem én: miért éppen őt?

Amióta a Káfé Főnix a Magyar Költészet napjáról következetesen megemlékezik, érthetően József Attilával hozza kapcsolatba az eseményt – elvégre az ő születésnapját avatták versünneppé.

2/Akik válaszolnak, akiket felkértél, hogy vegyenek részt a kulturális játékban, nagyjából a te korosztályodhoz tartoznak, azaz nem fiatalabbak ötvennél. Vajon örvendene-e a felkérésnek az annál fiatalabbak generációja? Mintha megfakult volna a József Attila költészetének a fénye, nem nagyon látom a nevét folyóiratokban.

Kérdésedre a válasz: megérne egy próbát! De egy nagyszabású összeállítás anyagának a begyűjtése olyan, mint a halászat: abba a tóba érdemes bevetni a hálót, amely fölött rendelkezünk. Ha a Káfé körül történetesen a fiatalabb nemzedék tülekedne, a kísérletezés is könnyebb lenne. Sajnos, nincs ilyen szerencsénk. A megszaporodott közlési lehetőségek egyúttal a nemzedékeket is eltávolították egymástól.

A kérdés másik felére a válasz: nem József Attila költészetének fénye kopott meg, hanem hangsúlyváltozások mentek végbe a kánonban. Ma már nehezen ismernek el egyetemesen követendő mintákat. A költészet úgy tenyészik, kedvére, vadon, mint a szabad vegetáció.

3/Úgy általában csökkent a vers “értéke”, vonzása, mióta Internet meg Facebook létezik, ez a tapasztalatom. Egy vékony értelmiségi réteg időtöltése lett a versolvasás, tévednék?

Mások lettek a verssel való foglalkozás, a költés és versfogyasztás rítusai. Az olvasás már távolról sem a legfontosabb és döntő megközelítési forma. Komoly szerephez jutott a versmondás, a nyilvános előadás, új verses műfajok, megnyilvánulások születtek, a költészet sikerrel integrálta a zenét, és ez fordítva is megtörtént: a zene komolyan rátette a kezét a költészetre, a dolgok mind jobban összebonyolódnak, nagy léptekkel halad prózavers térhódítása – s aki ebben a sarjadzó dzsungelben eltéved, az az általad emlegetett vékony réteget boldogítja.

4/Kik azok, akiket felkértél: költők a Káfé holdudvarában?

A felkértek névsorát rendszerint a portál korábbi közlései alapján állítjuk össze. A névsorban gyakorta jelentkező szerzők szerepelnek, miközben azokról sem feledkezünk meg, akik véleményét, látószögét föltétlenül mérvadónak tartjuk. A felkérést követően pedig ki-ki eldönti, hogy érdemes-e válaszolnia a konkrét kihívásra.

5/Jellemezd, kérlek, röviden a Lenolaj olvasói számára (akiknek az interjú készül), ahol ugyan te is megfordulsz, és a Káfé egyes költői is publikálnak, de nem olyan rendszerességgel, mint az általad szerkesztett Káfé-versrovatban, mi lenne a Káfé Főnix…?

Minden definíció óhatatlanul beskatulyáz: szűkít és torzít. De azért próbáljuk meg: a Káfé Főnix magyar nyelven kommunikáló, ám a világ szellemi teljesítményei felé nyitott irodalmi és fotóművészeti portál, amely az európai és a nagyvilág különböző térségeiben élő magyar alkotóknak kínál szabad megnyilvánulási lehetőséget, jelenléti platformot. A Káfén közölni egyszerre esély és kötelezettség, a szerkesztők mindenkit számon tartanak, akik alkotásaikat közlésre ajánlják olvasótáborunknak.

6/Benned melyik lényed mozdul meg, amikor az ilyen összeállításokat megszervezed: a költő, vagy a szerkesztő, vagy mindkettő?

Az összeállítások kivitelezéséhez nagy szükségem van mind a két minőségre: irodalmi ismereteim, tapasztalataim, kapcsolataim nélkül nehéz lenne mozgósító témákat találni egy-egy költészet napi felkéréshez. Általad említett kettős minőségem segít hozzá ahhoz, hogy nagyjából elképzelhessem, milyen összképre és jelenlétre számíthatok a határidők lejártakor. Bevallom, eddig minden alkalommal kellemes meglepetések értek.

7/Azt írod az összeállítás végén, hogy a szerkesztésben mások is segítettek, kik ezek?

Önzetlen segítséget konkréten B. Tomos Hajnaltól, Nászta Katalintól, valamint a Kanadában élő Pusztai házaspártól kértem és kaptam. De utólagos segítséget jelentett a Magyar Elektronikus Könyvtár nyitottsága egy-egy sikerültebb költészeti akciónk iránt.

8/Többen vallottak arról, hogy József Attila, az ő költészete személyes ismerősükké vált, beépült szó szerint az életükbe, rosszul olvastam a hozzászólásokat?

Olvasatod helytálló, ugyanakkor nincs miért csodálkozni a helyzeten. József Attila valóban nagy költő, nem csak egy konjunktúra tartja annak, hatása alól nehéz szabadulni, sok mindenre képes rávenni és megtanítani a gyakorló verselőt.

9/Felmerült a gyanú, hogy az összeállításban szereplő költők versei József Attila-utánérzések, neked erről mi a véleményed?

A kérdés megfogalmazásában pontatlanságot érzek, ugyanis a költészet napi összeállítások ritkán állnak csupán versekből. Legtöbbször költői műhelyvallomásokat olvashatunk a szerzőktől. Továbbá sosem megbocsáthatatlan vétek valakinek az árnyékában alkotni. József Attila hatását azért nehéz tagadni és elkerülni, mert még mindig mélységesen kortársi és modern. A huszonegyedik század hasonlóan markáns hangja még várat magára.

10/Milyen volt az idei publikáció visszhangja?

A jelek szerint nem volt valami nagy durranás. Az érintettek érthetően elégedettek voltak vele, már ahogy vesszük. A lényeg: valahol minden szerző, minden érezhető József Attila-hatás ellenére önmagát is hozta: a saját verselési vágyát és módját.

11/Nem ez az első költészet-napi összeállításod, ismertetnéd a többit?

Nem szeretem a gyors-leltározást, de ez most sajnos, megkerülhetetlen. Tehát: 2012-ben került sor az első próbálkozásra, akkor még csak vélekedéseket gyűjtöttem a világhálóról azzal kapcsolatban, hogy mi a vers? Egy év múlva Versek a versről címmel kollektív, illusztrált antológiát állítottunk össze, amely aztán helyet kapott a Magyar Elektronikus Könyvtárban is. 2014-ben közzétettük a Szonda Szabolccsal közösen készített Hajónapló József Attilával című értelmező antológiánkat. 2015-ben újabb antológiával álltunk elő, A vers hal meg utoljára címmel. 2016-ban Első versem címmel a szerzők költői indulásukról vallottak, 2017-ben Így költök én címmel versírói gyakorlatukról számoltak be költőink, 2018-ban Füstbe ment vers címmel elvetélt lírai tervekről, elképzelésekről szólt az eszmecsere, 2019-ben „Játszani is engedd” címmel költészet és játék viszonyáról cseréltünk véleményt, az idén pedig első találkozásunkról vallottunk József Attila költészetével. Úgy látom azonban, lassan már a zsák aljára érünk, s jó lenne elkerülni, hogy a továbbiakban önmagunkat ismételjük.

12/Ezek egy része hozzáférhető a Magyar Elektronikus Könyvtár ”éghetetlen” könyvtárában; a 2020-évi is bekerül?

Az idei nem kerül be, mivel eredetisége nem túlságosan átütő, a kísérlet hasonló eredménnyel bármikor megismételhető.

Kérdezett: Gergely Tamás

A szövegben említett hivatkozások:

A Magyar Költészet Napja, Versek a versről (2013)

http://mek.oszk.hu/11500/11523/

Hajónapló József Attilával (2014)

https://ujkafe.website/?p=34321

 A vers hal meg utoljára (2015)

https://ujkafe.website/?p=40347

Első versem (2016)

https://mek.oszk.hu/15300/15315/

Így költök én (2017)

http://mek.oszk.hu/16700/16796/16796.pdf

Füstbe ment vers (2018)

https://ujkafe.website/?p=73359

”Játszani is engedd” (2019)

https://ujkafe.website/?p=82601

Első találkozás József Attilával (költészetével) – 2020

https://ujkafe.website/?p=89453

***

CSEKE Gábor: Magamról annyit: 1941. július 29-én születtem Kolozsváron mint magyar állampolgár, és most már minden bizonnyal a XXI. században hunyom le végleg a szemem, román állampolgárként. Újságot szerkesztettem, írok. Jelenleg Csíkszeredában élek (Hargita megye). A két dátum és minőség közötti űrt igyekeztem hasznosan kitölteni. Egyesek szerint sikerült.

Cseke Gábor (1941. július 29-én) író, újságíró, Cseke Vilmos matematikai szakíró fia.

Cseke Gábor középiskolát szülővárosában, a Brassai Sámuel Líceumban végzett, 1957-ben érettségizett, magyar irodalom szakos tanári képesítést a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett 1962-ben. Az egyetem elvégzése után az Ifjúmunkás belső munkatársa, 1968-tól 1979-ig főszerkesztője volt, később az Előre szerkesztőjeként működött. Publicisztikai, kritikai írásokkal hívta fel magára a figyelmet az 1960-as évek első felében.

A Forrás-sorozatban 1967-ben verskötettel jelentkezett (Déli harang), költői érzékenységének újabb, meggyőzőbb bizonyítéka az Elveszett birtokok (1969). Lírai magatartását a tárgyakhoz, a szülőföldhöz, az emberekhez fűződő bensőséges viszony s valami kamaszos hetykeség jellemezte (Távolságok ciklus). Sikerrel próbálkozott az 1950-es években lejáratott “termelési témák” költői megközelítésével (Levelek a brigádból). Karcolatai, elbeszélései (Tornác, 1970) a riporteri ihletést ötvözték a szerző lélekelemző, erkölcsboncolgató hajlamaival.

Ló a pincében címmel lefordította Ovidiu Zotta ifjúsági regényét (1975). A tuskó c. gyermekregénye (1979) versekkel tarkított lírai történet, Érzelmes levelek c. regénye (Kolozsvár 1980) családi vetületben elemezte a nemzeti szenvedélyeket legyűrő szerelmet. 1980-as verskötete, az Ellenállás, az ifjúkori illúziók elvesztésének, a férfiúvá érésnek és a családba menekülésnek komor vallomása. Műfordítói csúcsteljesítménye M. F. Ṣandru válogatott versei (A nagy teremben, 1989).

Kapcsolódó oldalak:

Cseke Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

• Cseke Gábor versei. MEK
• Cseke Gábor honlapja
• Cseke Gábor alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Gergely Tamás rovata a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán